Minap húsvét közeledtével a gyerekkoromban az agyamba vésődött rigmus ugrott be:
- Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar brazil három nyúl.
De rég is volt ez a "háromnyúl", és milyen hihetetlenül szép is volt!
Egészen pontosan 1986 március 16-án. Milyen messzire jutottunk azóta. Minden szempontból. Hol van a stadion amiben játszották? Éppen készülnek bontani a népnek az ő stadionját (ami, azóta Puskás stadion lett - ez is jellemző az egyik, ha nem a legjobb magyar focistáról egy omladozó életveszélyes betonteknőt nemezünk el). Hol van a rendszer (a kommenista), amiben ez történt? Lassan már 25 éve a múlté, bár jelenleg éppen erősen a visszatérés jeleit mutatja a vicc kedvéért egy jobboldali(nak nevezett párt) köntösében.
És nem utolsó sorban hol van az a magyar foci? Nincs is. A magyar foci, olyan mint a mogyoró a Milka tejcsokoládéban (nyomokban tartalmazhat). Inkább egy egyre kínosabb viccre hasonlít, amit magyar fociként lehet aposztrofálni mostanában.
Akkor mi maradt meg ebből? Hát ugye egy rész a szurkolói rigmus, a szép emlék, és persze Mezey Gyuri bácsi.
Mert ő annak ellenére, hogy ez után a "háromnyúl" után egy óriási égésbe szaladt bele a válogatottal a mexikói vébén, mostanra a magyar foci tévedhetetlen egyetlen atyaúristene lett. Az edzőképző isten, aki tudja hogyan is gömbölyű a laszti.
Csendben azért ennek kapcsán megkérdezném, nem lehet, hogy a magyar foci (többek között) azért tart itt, mert egy olyan ember a megmondóember, aki minden idők egyik legjobb magyar válogatottjával egy 6-0-ás szovjetek elleni égést tudott összehozni a vébén? Aki ebből - hogy, a politikai köznyelvet idézzem - a mai napig "nem vonta le a személyes konzekvenciákat"?
Ez is csak azt mutatja, amit már Rejtő Jenő is mondott: "a maga élete Mervin csupa elmulasztott színhelyszemle". Azaz ideje lenne ezzel-azzal az országnak szembenéznie.
A meccsről és a gólokról itt lehet olvasni egy kicsit:
