Telet kérek karácsonyra:-)

Mindenki fanyalog, hogy hideg van, meg sötét.. és nyarat akar.

Miért is?

Ha hideg van fel kell öltözni, részemről a hideget sokkal jobban szeretem, mint a pokoli 40 fokot nyáron. Hideg ellen fel lehet öltözni, de van egy társadalmilag elfogadott szint ami alá nem illik vetkőzni, de az embernek még mindig melege van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyen mínusz40, de a 10-20 fokkal még semmi bajom.

De...

Egyrészt a tél ilyen másrészt én szeretem. Imádom ha nagy a hó, és csak távoli zajként lehet a közlekedést és a várost hallani, mindent letompít, békéssé tesz a hó. Jó benne sétálni, ahogy ropog a lábam alatt..

Még akkor is szeretem, ha be kell menni dolgozni a városba. Egyszerűen mindent olyan békéssé tesz, nincs kedve az emberke rohanni sem, csak élvezni a havazást.

A téllel inkább akkor van baj, ha csak leesik a hó és egyből el is olvad, csak a locspocs marad utána, minden vizes, latyakos. Vááááááá. Azt nem szeretem.

Rendes telet akarok, hóval, faggyal. Persze kell a hó a karácsonyhoz, nem is emlékszem mikor volt utoljára fehér karácsony.

A gyerekek is baromira élvezik, hóemberépítés, szánkózás:)

Nemcsak a havat szeretem, hanem a hideget is. A nagyonhideget is. Élvezem, jól beöltözök és szaglászom a hideget, olyan jó illata van. Azt még a város bűze sem tudja elrontani, persze a legjobb ha az ember nem a városban van, de...

Szóval szeretnék már végre rendes telet. Havat, hideget. Nem ezt a leesik elolvad, leesik elolvad izét.

Én ezt kérem elsősorban karácsonyra!

Kirándulás Micikóval

A múlt héten pénteken úgy esett, hogy nem kellett munkába mennem, mégis bementem a munkahelyemre magánügyintézni.

Ezalkalomból arra gondoltunk, hogy legyen ez egy kirándulás Micikóval. Lesz benne villamosozás, hévezés, sok-sok lépcsőzés és mászkálás apával.

Szóval reggel elindultunk a "dógozóba", már a hévhez való séta is izgisre sikerült, hiszen alighogy a megálló közelébe értünk, láttuk, hogy éppen megy el a hév, nosza Micikó kiabálni kezdett:

- Állj meg hív! Megyünk veled dógozóba!

Persze nem várt meg. Aztán mentünk hosszúvillamossal is, innen láttunk a Dunán hajókat, és sok-sok autót, ahogy kislányom megállapította:

- Apa-apa mennyi autó!

Majd leszállva a villamosról lányom kijelentette: - Appaaa, pisíni kell! - nosza berohantunk az éppen kéznél levő bevásárlóközpont férfi wcjébe, és még időben sikerült abszolválni a sürgetővé vállt folyó ügyet. (Persze csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy itthon a kell pisilni kérdésre határozott fejrázás volt a válasz)

Aztán beértünk a dógozóba, ahol apa kollégái adtak Micikónak sok szép kifestőt rajzolni, meg gyönyörű színes ceruzákat.

Volt ám nagy firkálás!

Közben fogyott a magunkkal vitt csicsókás (!?) pogácska(!), és a szörpi is. Körbejártuk a kollegákat, mindenkit levettünk a lábáról (ez főleg Micikó érdeme :-)) mint az enyém), majd lassan mivel kezdett ebédrefordulni az idő elindultunk haza.

Megint sok lépcső lefele, meg liftezés a villamosmegállóig. És lám ismét az a csúfság készült megesni velünk, hogy elmegy a villamos az orrunk előtt  (hasonlóan a reggeli hévhez), nosza felkaptam a rötyögő villamosnak ájj meg-et kiabáló 17 kilós perpétum mobilémet, és futásnak eredtem. Igyekezetünket siker koronázta, elértük a villamos és még sikerült is kényelmesen elhelyezkedni.

A nap jó hangulatát, csak az egyik forgalmas megállóban felszálló fiatalos nyugdíjasok tudták megzavarni, akik az egy megállóra levő piacra igyekezvén szemrehányó pillantásokat vetettek ránk, hogy nem adjuk át nekik a helyet. Szerintem is felháborító, hogy nem álltam fel egy két és féléves gyerekkel a legnagyobb tömegben, csakazért, hogy a láthatóan fitt nyugdíjas néninek átadjam egy megállóra a helyem. És ezt még tudták fokozni is a leszállásnál.

Előre hangosan mondom Micikónak: Figyi, most leszállunk, úgy, hogy én leszállok előre és leveszlek, mert sokan vannak és nem tudlak felvenni.

Ezután a nyugdíjjas kommandó amint megállt a villamos elkezdett veszettül igyekezni az ajtó felé, én vártam egy kicsit, majd felálltam és kézen fogva elindultunk az ajtó felé. Kishijján letapostak. Egy sportos, öntudatos néni kishijján lelökte Micikót a lépcsőről, mondván:

- Fiatalember igyekezzen már, ne tartson fel mindenkit!

Kicsit később ez a kedves banya (mert erre most nem akarok csúnyábbat és mást mondani) a zebránál, majdnem az úttestre lökött minket, mert ő siet a másik villamoshoz, át is rohant a piroson, és egy hajszálon múlott, hogy utol nem érte az Isteni igazságszolgáltatás egy kanyarodó autó képében.

Mi szépen megvártuk a zöldet, kényelmesen elértük a villamost, amin velünk szemben ült a sietős bánya. Ennyit a haláltmegvető sietésről:)

A villamoson Micikó produkálta a nap mondását. Amikor az utastájékoztató közölte, hogy a Budafoki út következik, Micikó fennhangon kiabálva közölte vele, hogy:

- De bácsi mi hazamegyünk!!!!

Kis villamosozás és hévezés után kellemesen elfáradva értünk haza.

Jó kis délelőtt volt.

A kisnyugdíjjasokat meg a fene sem érti. Egész nap ráérnek, semmi fontos dolguk, mégis mindenkin áttörve sietnek a piacra, biztos, mert elfogy a zakciós krumpli. Attól meg ölni tudnék, ha egy kisgyerekessel szemben viselkednek így. Nem értem. Az én szüleim is nyugdíjasok, mégsem mindenkit fellökve törtetnek a teszkóba, mert sietnek. Ők az mondják, hogy ráérnek egész nap, inkább kényelmesen elintéznek mindent.

Nem baj, nem hagytuk mi ketten dógozóba menő kirándulók, hogy ilyen ostoba emberek elrontsák ezt a szép délelőttöt.

Birkapörkőt

Megint politikáról lesz szó, sajna :(
Mégpedig a magánnyugdíjról.
Most elsősorban nem arról lenne szó, hogy mit tett, tesz ezügyben a zemberek kormánya, hanem arról, hogy az érintettek mit tesznek.
Semmit!
Ez a legnagyobb gond, mert ha ez egy ilyen ország, akkor tényleg mindegy mit tesz a kormány a nép "az istenadta nép" mindent lenyel, lehet vele akármit tenni.
Más országokban, kultúrákban ilyenkor kimennek az utcára, tüntet, esetleg szétvernek, ezt-azt, de a kormány a saját bőrén érzi, hogy valami nem oké, ezek itten "impertinens módon viselkednek, dobáloznak, meg izé...".
De nem itt, egy-két értelmiségi, közgazdász felemeli a hangját, az emberek egymás között zúgolódnak, esetleg 6-800 ember békésen kivonul a parlament elé. Ennyi.
Ez nem tiltakozás, nem komoly nemtetszésnyilvánítás, ez, ez... Nem tudom mi. Éttermiségi nyavalygás. Sem a tiltakozás, sem pedig a kormány tette nem éri el az emberek ingerküszöbét, ez szégyenletes.
Hiszen, hogy nagy szavakat használjak: a jövőnkről van szó. És tényleg. Ha nincs csak állami (jelenlegi állami rendszer reformok nélkül), akkor nekünk, mostani "fiataloknak" nem lesz nyugdíja, hiszen addigra a mi befizetéseinket többszörösen feléli a rendszer,nekünk még hidegvízrevaló sem jut, nemhogy normális nyugdíj.
Én pedig nem szeretnék a gyerekeimre szorulni, ha már aggastyán leszek....

Nem értem az embereket. A kormány egy mozdulattal kihúzza a zsebükből az évek alatt összegyűjtött, nyugdíjra félretett pénzüket, és csak ülnek és tűrnek.

Mint a birkák.

Nevetséges, bár inkább szomorú. Azon gondolkozom, hogy hogyan lehetne a zembereket ebből a fásult állapotból kimozdítani. Arra jutottam, hogy sajnos csak egy módszer van: a populizmus! Ha lenne egy olyan politikai erő, aki ezt a kormánnyal szemben felvállalja, és elkezdi egyszerű, reklámszlogenekkel bombázni a népet, akkor lenne valami. De a mostani párrtok közül erre senki nem képes, vagy nem akarja. A cocialisták teljesen impotensek, az elempé ugye egy rakás éttermiségi, aki inkább filózik, a jobbik pedig? boldogok, hogy odajutottak a húsosfazékhoz és most (elnézést a kifejezésért) ülnek zsíros pofával és elégedetten böfögnek.
A szakszervezetek? Jelentős részük valamelyik politikai párt lekötelezettje - elsősorban a kormánypárté - tehát hallgatnak, mert a gazdi, nem mondta, hogy ugass kutya.

Ennyi. Ez inkább csak feszültséglevezető, filózófia, mint.....
Mint micsoda? Én sem tudom mit is kéne tenni, de valamit biztosan, mert ez így már azt mutatja, hogy olyanok leszünk, mint Venezuela, csak nekik van mire keménykedniük (olaj), vagy mint északkorea, akik meg keménykednek és éheznek. Ezt azért nem szeretném.