Nagylányszék

Szóval Micikó kinőtte az etetőszékét.

Elkezdtünk gondolkodni, hogy mitévőek legyünk, hisz egy "felnöttszék" még nagy neki és arról folyton le is ugrik. Nem tud a fenekén maradni egy percig sem a kis sajtkukac :)!
Előástuk a lakás legmagasabb székét (Manó varrószéke) de az is alacsony volt.

- Legyen egy párna?
- Nem jó, lecsúszik, leesik.

Kitaláltuk, hogy megkérdezzük gyereklakberendezési kreatív tanácsadónkat és faügyi szakértőnket Mappapát. Hátha van valami ötlete. Volt is. Csináljunk egy magasítót fából a legmagasabb szék ülőlapjára.

Nosza levettük a méretet, Manó, mint szakértő megcsinálta az ülőlap "szabásmintáját". Mappapa meg is csinálta most csütörtökre. Van karfája, le van lakkozva, szóval minden ami kell.

Azóta Micikó még mesét is erről néz, sőt ezen jáccik mindent. Nagyon élvezi, hogy neki van nagylányszéke.

Ezzel egy másik gond is megoldódott, mert így Flócinak is lett etetőszéke, hisz már ő is olyan nagylány, hogy ez kell neki.

Íme a nagylányszék:

Published with Blogger-droid v1.6.4

Hiányok a falakon

Azt nézegetem már egy ideje (főleg este az erkélyen állva bagózás közben), hogy eltűntek a képek és a könyvespolcok a lakások falairól.

Pedig nálunk van egy kb 10 méteres könyvfal es a huszonx négyzetméteres szoba falain mindenhol képek. Nekem (nekünk) ez természetesnek tűnik.

Persze lehet, hogy csak mi vagyunk furcsáék az egész falas könyvespolcunkkal és a festményekkel a falakon?
Lehet.
Azonban én inkább azt gondolom, hogy egyszerűen nem trendi a könyv. "Sokkal jobban elmondja rólunk, hogy kik vagyunk egy százezer centi képátlójú lcd tv".
Pedig, ahogy ma este is, éppen semmi nincs a 60+ csatornán a tvben.

Ilyenkor én inkább olvasok valamit. (Na jó most épp a neten lógok és posztot írok).

Az a baj azzal, hogy az emberek nem olvasnak, tesznek képeket a szobáik falára hogy "az ember, mint faj, egyik "legnagyobb vívmányát" a fantáziáját nem használják, ezáltal szegényebbek lesznek.

Persze ez lehet, hogy kortünet. Olyan ez mint, a gyorsfagyasztott kaja, gyorsétterem, stb, és a főzés. Nem kell az étel elkészítésével bajlódni, csak megrendelem a pakurakaját a mökdonácba, vagy bevágom a mikroba, oszt csók. Csakhogy a "főzés öröme" (kis túlzással az alkotás) vész el ezáltal.

A tv is ilyen. Nem kell a fejemből csak a szememet használni, készen megkapok mindent (a szereplők arcát, tájat, hangulatot).

Pedig éppen ez az jó része az olvasásban (legalábbis nekem), hogy mindent nekem kell elképzelni, ki kell találni, és ez sztm sokkal pihentetőbb (és nem utolsó sorban izgalmasabb) mint a konzerv valóságot bámulni.

Ugyanez áll a lakások falin a képekre is. Sokkal jobban meghatározza egy tér hangulatát egy, két jó festmény (fotó), mint sok sok gagyi ájkia sz..r.

Nem gondolom azt persze, hogy mindenki falán lógjon vangóg, de egy jó fotó (akár családi is), vagy kép fontos lenne.

Sajnos manapság azoknál az embereknél sem látni kvalitásos, színvonalas képeket (vagy bármilyen képet) a falon, akik társadalmi helyzetüknél fogva (éttermiség) erre, hogy úgy mondjam "predesztinálva" vannak.

Lehet, hogy ez a könyv, festmény (kép) ne adj isten szobor a lakásban egy dinoszaurusz dolog? Van pár kihalásra ítélt lény, aki még ezt jónak, fontosnak érzik, de nem ez a jövö, hanem mondjuk a digitális, virtuális kép (digitális képkeret ÁÁÁÁÁ!) és a virtuális könyv (e-book, BORZALOM!)?

Nem, én ezt nem akarom, és azt se akarom, hogy a lányaim egy ilyen fantáziaszegény, érzelmi zombi világba nőjenek fel, éljenek. Nekem igenis fontos, hogy ha olvasnak majd, akkor az papírkönyv legyen és művészetet ne egy ócska bóti printen lássák csak, hanem saját szemükkel is. Használják a saját agyukat ezeknek a dolgoknak az értelmezésére, kitalálására.

Hogy a főzésnél maradjunk: tanuljanak meg "főzni", de necsak átvitt értelemben, hanem tényleg. Tapasztalják meg az "alkotás örömének" (de szép közhely hejjjjj!) ezt a tán legegyszerűbb, hogy mást ne mondjak legkézzelfoghatóbb :) módját.

Használják a fantáziájukat, annál nagyobb öröm nem nagyom van, mint, ha mi teremtünk(!) meg egy világot a betűkből, "kusza" vonalakból, sokértelmű kimerevített valóságrészletből (bocs :) fotó).

Published with Blogger-droid v1.6.4

városi optikai "tuning"

Azon töröm a fejem, már egy jó ideje (és ezt már többször kibeszéltem a családdal és barátokkal is), hogy kishazánkban miért szinte csak és kizárólag emlékművek "díszítik" a köztereket, ellentétben a világ nagy hányadával, ahol mindenféle szobrok, "térdekoráló elemek" vannak?

Rosszul fogalmazok, bocsánat, nem az emlékművel van bajom alapvetően, hanem azokkal az emlékművekkel, amik még mindíg az ortodox emlékműszobrászatot képviselik (egy "bácsi" álldogál rajta, vagy egy "szép kopjafa van leszúrva a földbe). Azonban ha valami csoda folytán mégis keletkezik egy nem hagyományos köztéri emlékmű (lásd 56-os emlékmű, az 56osok terén),

akkor jön valami elmeroggyant politikus, hogy le kell bontani.

Azt látom, hogy ez az ország ebből a szempontból (is) olyan, mint ha mi lennénk a XIX. századi Anglia, és benne mindenki konzervatív felsőházi képviselő.

Borzasztó!

Hova tűnt az ország humorérzéke, jó értelembe vett liberalizmusa, lazasága? Az a szellemiség ami az országot a XX. század elején az egész világ egyik vezető szellemi műhelyévé emelte (Szentgyörgyi Albert, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kármán Tódor, stb.).

Kipusztult, mint a T-Rex. (Bocsánat a T-Rex nem is jó példa, hiszen ő a "korszerűtlensége" miatt veszett ki, itt pedig nem erről van szó, hanem inkább a vándorgalamb a jó példa, amit módszeresen kiirtottunk.) Pedig erre szükség lenne, ahhoz, hogy élhető, vidám, barátságos városokat csináljunk magunknak.

Olyanokat, mint például Barcelona (a húgomék ott voltak ősszel, és az ő fotóikon láttam), ahol képesek voltak csak úgy egy park közepére "ledobni" egy Oldenburg szobrot, ami nem állít emléket semmi hősi izének, csak jól néz ki:

Élhetővé teszi az őt körülvevő parkot, le lehet mellé ülni a fűbe, a gyerekek mászókázhatnak rajta (sicc!), stb.

Álmaim városa csupa ilyen hellyel van tele, jópofa, színes szobrok a parkokban, érdekes, sokféle piaccal, eklektikus városképpel (ultramodern és "klasszikus" épületek, városrészek keveredésére, váltakozására gondolok).

Persze ez a fajta szemlélet nemcsak a köztéri szobrokra, hanem alapvetően a közterek formálására is vonatkozik (építészet, parkok, stb.).

Ahogy a nagy "dakota" közmondás tartja: "a reményhal meg utoljára!"

Hát reménykedem, hátha ez a szemlélet, felfogás egyszer (talán még az én életemben) megváltozik, és Budapest (de általában a magyar városok) szerethető, élhető, lüktető városokká válnak, olyanná, a milyen például Budapest is volt.

Kis magyar káhosz á lá BKV ( avagy a pénz nem számít)

Ma amikor a cég által adott novemberi bérletemet átvettem érdekes dologra lettem figyelmes. Az új szelvény nagyobb mint a régi, tartalmaz egy optikai kódot, meg valami sorszámot.

Íme: 

Ezzel az a gond, hogy a régi típusú bérletigazolványba nem fér bele, és ismerve kishazánkat, ha lehajtom a fölösleget, akkor a kaller tuti megbüntet, hogy ez szabálytalan, mert nem látszik a zikszipszilon kód, a nélkül meg érvénytelen. Azt meg kizártnak tartom, hogy egy ilyen hülyeség miatt fogok új igazolványt csináltatni.

Nosza gondoltam eljátszom a hülye utast és megkérdem a BKV-t. És mivel ez már a XXI. század láss csodát a bkv.hu-n ott virít egy szám, de hogy az minek a száma nem derül ki. Bicska bele, felhívtam, nagy nehezen eljutottam a nyomja meg a gombot erdőben az ügyintéző kapcsolása opcióig. Láss csodát egy-két perc után felvette egy hölgy. Miután feltettem neki a kérdést kicsit bizonytalanul egy kis türelmemet kérte, mondván, hogy ő is megkérdezi. Elég gyorsan visszatért a válasszal, ami egy kicsit meg is lepett (már a válaszadás sebessége), de nem kevésbé meglepő volt a válasz, amit adott.

- Nyugodtan be lehet hajtani nem lehet abból semmi baj.

Ezután elkezdtem agyalni, hogy akkor minek is ez a plusz fél centis mező, rajta a barcode-al? Ez egy kicsit nekem a szocialista ipart juttatja eszembe, ahol ha egy kicsit sorjás volt az adott cucc, amit vettél, nem volt semmi baj otthon egy kicsit megcsiszoltad és már jó is volt. Ez is ilyen lenne kicsit nagyobb lett a nyomdában a kifutó? Vagy esetleg ennek van vmi információhordozó jelentősége. Ekkor jutott eszembe, hogy a telefonomban van egy ilyen kódolvasó program, ami ezeket az optikai kódokat értelmezi. Nézzük csak meg vele. Háááát...

A fehér mezőben szereplő számsoron kívül mást nem tartalmaz ez a kód. Akkor miért is van? Gondolom a nyomda ingyé dobta hozzá ehhez a pár bérlethez ezt az uszkve fél centit. Gondolta a BKV is, mint az imént én is a telefonálás kapcsán, hogy PÉNZ NEM SZÁMÍT legyen rajta egy ilyen fícsör is, lássa az a drága utas, hogy van fejlődés is... Bár azt gondolom az egyszeri utas inkább valószínűleg az én gondolatmenetemmel párhuzamosan fog gondolkodni, tehát azt fogja (ismerve a közhangulatot nem csak halkan magában) kérdezni, hogy erre mi szükség volt.

Ez jobb rejtély, mint a Bermuda háromszög, a piramisok építése és társai, márcsak azért is mert maga a készítő sem tudta megmondani mi célt is szolgál ez a dolog. 

EINSTAND ("kis" esti dühöngés)

Az einstand Molnár Ferenc meghatározása szerint:
"Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven: boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése."

Hogyan is kerül ez most ide?
Hát úgy, hogy a magát "forradalminak" nevező kormány feltalálta a spanyolviaszt:
- Emberek ott van a népnek a magánnyugdíjpénztárakban megtakarított sok forintja, miért nem nyúljuk le ezt,  ezzel megfoltozzuk az állami nyugdíjrendszert, anélkül, hogy a meglevő rendszerhez hozzányúlnánk és népszerűtlenek lennénk. Hajrá!

Mi ezzel a baj? Csupán annyi, hogy az emberek köztük én is nem kis áldozat árán kuporgattuk ezt a pénzt össze. Lemondtam a fizetésemből 10ezer forintokról, csak azért, hogy legyen nyugdíjam, mert a szar állami vagy összeomlik, vagy hideg vízre sem lesz elég. Tudtam volna ezzel a pénzzel mit kezdeni én is akkor, de gondoltam előrelátó leszek és elteszem akkorra, ha már szenilis vén marha leszek, ne kelljen koldulnom legalább. Erre jön egy kormány, aki a komoly nyugdíjreform helyett az én és a többi ember vénségére félretett pénzével akarja megoldani a szar nyugdíjrendszer gondjait.
Felháborító.
És az a baj, hogy mit tud az ember csinálni? Ül és végignézi, ahogy ezek a senkiházi népszerűséghajhász léhűtők lenyúlják a biztos öregkori megélhetését.

Ezzel az a baj, mármint leszámítva a személyes aspektusát - mármint azt, hogy ez személy szerint engem sért, tesz tönkre (persze majd csak jó 30-40 év múlva) - hogy ennek komoly gazdasági következményei is lesznek. Mert vajon a komoly tőkével gazdálkodó nagy magánnyugdíjbiztosítók, bankok meddig nézik azt ölbe tett kézzel, hogy egy önkényesen rendelkező kormány tönkretegye őket? Elvegye a maradék profitjukat is a bankadó után? (Félreértés ne essék nem a bankokat, biztosítókat védem, sajnálom). Valószínűleg nem sokáig már. És vajon mit fognak tenni? Valószínűleg egyszerűen kivonulnak az országból magukkal rántva a működő tőke jó részét, káoszt, pénzügyi instabilitást, nemzetközi pénzügyi bizalomvesztést hagyva maguk után.
Ezt persze megint mi (én) szívom meg, mert ezáltal a lakáshitel törlesztőrészletem az egekbe ugrik, az árak elszabadulnak, a bérek meg a Mariana-árok mélységébe zuhannak.

Csudijó!

Komolyan mit lehet tenni? Kivonulni? Felvonulni? Mire jó ez? Sajnos semmire. Tétlenül nézni, hogy elviszik a nyugdíjamat és majd szívhatok öreg koromban? Persze nem csak én hanem rajtam kívül még sok százezer ember is.

Még így a végére visszatérve az indítóidézethez: "Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése."
Tehát kormányzati politika címén mostantól az erőszak, az ököljog és a kalózuralom lesz a meghatározó, mint demokratikus állami berendezkedés. Hip-hip...

PS.: Ez történt tegnap este, még nem az egész pénzt nyúlták le csak:

"Elfogadták a magán-nyugdíjpénztári befizetésekről szóló javaslatot is

Az Országgyűlés szavazott a magán-nyugdíjjárulékok átirányításáról.

Az október 16-án beterjesztett módosítás értelmében a kormány 14 hónapra felfüggeszti a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket, a pénzt - havonta 30 milliárd forintot - a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utalja. A kormány célja, hogy "úgy érje el a 3,8 százalékos hiánycélt, hogy a lakosság életszínvonalát a meghozott intézkedések ne csökkentsék" - olvasható a törvényjavaslat indoklásában.

A parlament ezzel 14 hónap alatt több, mint 400 milliárd forintot vesz ki a járulékfizetők zsebéből, a kártalanításukról azonban még nem döntött." 

Forrás: Index.hu

kultúrált körülmények

A munkahelyemen a múlt héten új dohányzóhelyeket jelöltek ki. A papíroson, mely ezt a tudtunkra adta volt egy jól sikerült kis mondat: "az illetékes osztály gondoskodik ezen helyek kultúrált kialakításáról."
Ez miért jó mondat? Azért mert ezen helyek egyike például egy sötét, szűk, zárt lépcsőház. Ezt vajon hogyan lehet "kultúráltan" kialakítani?

Az egésszel alapvetően az a bajom, ami szinte mindent elront manapság az a ló túloldalára való átesés. Ez a helyzet a dohányzással is. Affelé haladunk, hogy ezeket az embereket (köztük engem is) be kell zárni egy szögesdróttal körülkerített táborba, hogy pusztuljon ott az egész BÜDÖS banda. Hogy miért is érzem így? Nos azért mert egyre hülyébb és hülyébb szabályokat hoznak a "nemdohányzók védelmében". Ne dohányozz aluljáróban például. Vagy az új dili ne dohányozz tömegközleledési eszköz megállójában?

Félreértés ne essék nem gondolom azt, hogy mindenhol lehessen bagózni. Nem. Ellenben azon is el kéne gondolkozni, hogy a dohányos is ember, neki vajon nincsenk jogai? Nem lehet egy réteget rossz szokása (szenvedélye) miatt kirekeszteni a társadalomból, ugyanúgy nem mint vallás, bőrszint, stb. alapján sem.

Nyilván kell határozott szabályokat hozni annak érdekében, hogy mások életét ne tegyék tönkre. Evidens, hogy kórházban, moziban, étteremben, stb. nem dohányzunk, azonban a kocsma sztm már határeset. Az aluljáró, buszmegálló pedig nettó hülyeség.

Visszautalva az elején leírtakra - a ló túloldalával - ez most egy ilyen világ úgy látszik, akár ha az egészséges étkezésről van szó, akár a dohányzásról. Ha egészségesen akarsz étkezni, akkor csak zsírtalan száraz pulyka, csirkemellet egyél, mert, A ZSÍR ÖL! Bár az agysejt és az idegrendszer is ebből épül fel, de öl. Úgy gondolom, hogy az emberi szervezet álltalában intelligensebb, mint maga az ember, hisz ha nem kéne neki zsír azt jelezné.
Szóval úgy gondolom, hogy a mértékletesség mindenben alapvetően nem hülyeség. Legyen akár a helyes táplálkozás, vagy a dohányzás tiltása.

Ennyi, ami erről a jól sikerült kis mondatról eszembe jutott, így vasárnap ebédutántájt.

október 23hoz (Ottlik segítségével)

"A mohácsi csata négyszázadik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán,
vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas
ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben,
szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül
ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk."

Ezt a remek idézetet Ottlik Géza: Iskola a határon című könyvében olvastam. Jó kis találó mondatok. Bár ez az idézet a mohácsi csatára vonatkozik, de ha belegondolunk elég jól végigvonul ez a "levert, vesztett csaták" ünneplése a történelmünkön. A sor szépen folytatható a nagy és vesztett forradalmainkkal, és a Szovjetunióval is (itt a kapocs 23-ához).
Ez csak azt mutatja, hogy talán mindíg van egy kis remény, hogy az éppen aktuális elnyomást, vagy bugyutaság uralmát túléljük, még ha "sokba is kerül". Majd jól megünnepeljük legfeljebb azt is úgy 20-30-50 év múlva.

Konorás lányok

Ma délután Anya kitalálta, hogy Micikóval csináljanak koronát (ez a korona a "helyi argóban"). Onnan jött az ötlet, hogy múlt vasárnap a kisasszony kapott egy papírkoronát valami boltban és azóta megállás nélkül abban flangál, csakhogy ez a sok használatban kissé megkopott. Remek alkalom egy kis rajzolásra.
Az eredmény alant (illetőleg fent) látható.

(Bocs az utóbbi mondat kacifántosságáért, de nem tudtam, hogy a blogger for android kliens a megosztott képet hova is fogja tenni.)

Egyébként a képen Anya és lánya éppen Nandut hallgat konorában.

Published with Blogger-droid v1.6.3

hogy mit is....

Szóval gondolkodtam, meg agyaltam, hogy mitis, miről is kéne ide írni.

Mindenféléről, állatról, bogárról, emberről, meg miazmásról. A többi majd jön magától.

Ma október 23.-a van, szóval állami ünnep. A szokásos állami ünnepek szerte a városban. Ami sztm a kutyát sem érdekli (legalábbis engem nem és barátaim, ismerőseim közül sem senkit), és mégis látok embereket "röhögényben"(kacagányban) vonulni be a városba és átszellemült arcal hallgatják az állami rizsát.
Bár ha a klasszikus római elvben gondolkodunk (mármint "kenyeret és cirkuszt a népnek) akkor talán érthető ez a "szent lelkesülés".

Más. Ma egész nap takarítás, rendrakás volt itthon. Egy paradokszon: tavaszi nagytakarítás ősszel. Mondhatnám, hogy vicces, de a reggel óta tartó nyüzsgés ablakmosás, felmosás, porszívózás nem annyira vicces, mint inkább fárasztó. Bár most, hogy lassan vége, jó látni (őszintén bevallva) a tiszta ablakot kimosott függönyt és a viszonylagos rendet (legalábbis addig, amíg micikó fel nem kelt és kihozta az összes lomját jáccani).

Jaja, visszatérve a miértre. Azon agyaltam, hogy kéne írni. De naplóíráshoz (mármimt a klasszikus papír, toll rendszerűhöz) lusta vagyok, meg időm se van naon. Bár ez inkább kortünet, hogy netre, géppel írja le az ember a gondolatait és nem kézzel papírra. Szóval gondoltam leírom azt hogy mi is jár a fejemben (mármint a huzaton kívül). Majd kiderül, ami kiborul.

na e zazelső avagy a puding próbája a tesztbekegyzés

Szóval ez a zelső blogbejegyzésem lenne. Ez több szempontból is kísérlet. Egyrészt, hogy csináljak egy ilyen zizét, másrészt, hogy telefonról tudom-e írni. A telefonról írás azér' kérdés, mert lusta vagyok elővenni a gépemet, a másik gépen meg a "zasszony" blogol folyton, ahoz nem férek hozzá.