"A mohácsi csata négyszázadik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán,
vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas
ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben,
szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül
ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk."
Ezt a remek idézetet Ottlik Géza: Iskola a határon című könyvében olvastam. Jó kis találó mondatok. Bár ez az idézet a mohácsi csatára vonatkozik, de ha belegondolunk elég jól végigvonul ez a "levert, vesztett csaták" ünneplése a történelmünkön. A sor szépen folytatható a nagy és vesztett forradalmainkkal, és a Szovjetunióval is (itt a kapocs 23-ához).
Ez csak azt mutatja, hogy talán mindíg van egy kis remény, hogy az éppen aktuális elnyomást, vagy bugyutaság uralmát túléljük, még ha "sokba is kerül". Majd jól megünnepeljük legfeljebb azt is úgy 20-30-50 év múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése