Azon töröm a fejem, már egy jó ideje (és ezt már többször kibeszéltem a családdal és barátokkal is), hogy kishazánkban miért szinte csak és kizárólag emlékművek "díszítik" a köztereket, ellentétben a világ nagy hányadával, ahol mindenféle szobrok, "térdekoráló elemek" vannak?
Rosszul fogalmazok, bocsánat, nem az emlékművel van bajom alapvetően, hanem azokkal az emlékművekkel, amik még mindíg az ortodox emlékműszobrászatot képviselik (egy "bácsi" álldogál rajta, vagy egy "szép kopjafa van leszúrva a földbe). Azonban ha valami csoda folytán mégis keletkezik egy nem hagyományos köztéri emlékmű (lásd 56-os emlékmű, az 56osok terén),
akkor jön valami elmeroggyant politikus, hogy le kell bontani.
Azt látom, hogy ez az ország ebből a szempontból (is) olyan, mint ha mi lennénk a XIX. századi Anglia, és benne mindenki konzervatív felsőházi képviselő.
Borzasztó!
Hova tűnt az ország humorérzéke, jó értelembe vett liberalizmusa, lazasága? Az a szellemiség ami az országot a XX. század elején az egész világ egyik vezető szellemi műhelyévé emelte (Szentgyörgyi Albert, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kármán Tódor, stb.).
Kipusztult, mint a T-Rex. (Bocsánat a T-Rex nem is jó példa, hiszen ő a "korszerűtlensége" miatt veszett ki, itt pedig nem erről van szó, hanem inkább a vándorgalamb a jó példa, amit módszeresen kiirtottunk.) Pedig erre szükség lenne, ahhoz, hogy élhető, vidám, barátságos városokat csináljunk magunknak.
Olyanokat, mint például Barcelona (a húgomék ott voltak ősszel, és az ő fotóikon láttam), ahol képesek voltak csak úgy egy park közepére "ledobni" egy Oldenburg szobrot, ami nem állít emléket semmi hősi izének, csak jól néz ki:
Élhetővé teszi az őt körülvevő parkot, le lehet mellé ülni a fűbe, a gyerekek mászókázhatnak rajta (sicc!), stb.
Álmaim városa csupa ilyen hellyel van tele, jópofa, színes szobrok a parkokban, érdekes, sokféle piaccal, eklektikus városképpel (ultramodern és "klasszikus" épületek, városrészek keveredésére, váltakozására gondolok).
Persze ez a fajta szemlélet nemcsak a köztéri szobrokra, hanem alapvetően a közterek formálására is vonatkozik (építészet, parkok, stb.).
Ahogy a nagy "dakota" közmondás tartja: "a reményhal meg utoljára!"
Hát reménykedem, hátha ez a szemlélet, felfogás egyszer (talán még az én életemben) megváltozik, és Budapest (de általában a magyar városok) szerethető, élhető, lüktető városokká válnak, olyanná, a milyen például Budapest is volt.
na ja! ledobhatnának egy két oldenburgot ide is. vagy annak a spanyol szobrásznak a szobrait aki betonból gyárt bazi nagy szobrokat... a neve nem jut eszembe! megkeresem majd és mondom. :)))
VálaszTörlés