Hiányok a falakon

Azt nézegetem már egy ideje (főleg este az erkélyen állva bagózás közben), hogy eltűntek a képek és a könyvespolcok a lakások falairól.

Pedig nálunk van egy kb 10 méteres könyvfal es a huszonx négyzetméteres szoba falain mindenhol képek. Nekem (nekünk) ez természetesnek tűnik.

Persze lehet, hogy csak mi vagyunk furcsáék az egész falas könyvespolcunkkal és a festményekkel a falakon?
Lehet.
Azonban én inkább azt gondolom, hogy egyszerűen nem trendi a könyv. "Sokkal jobban elmondja rólunk, hogy kik vagyunk egy százezer centi képátlójú lcd tv".
Pedig, ahogy ma este is, éppen semmi nincs a 60+ csatornán a tvben.

Ilyenkor én inkább olvasok valamit. (Na jó most épp a neten lógok és posztot írok).

Az a baj azzal, hogy az emberek nem olvasnak, tesznek képeket a szobáik falára hogy "az ember, mint faj, egyik "legnagyobb vívmányát" a fantáziáját nem használják, ezáltal szegényebbek lesznek.

Persze ez lehet, hogy kortünet. Olyan ez mint, a gyorsfagyasztott kaja, gyorsétterem, stb, és a főzés. Nem kell az étel elkészítésével bajlódni, csak megrendelem a pakurakaját a mökdonácba, vagy bevágom a mikroba, oszt csók. Csakhogy a "főzés öröme" (kis túlzással az alkotás) vész el ezáltal.

A tv is ilyen. Nem kell a fejemből csak a szememet használni, készen megkapok mindent (a szereplők arcát, tájat, hangulatot).

Pedig éppen ez az jó része az olvasásban (legalábbis nekem), hogy mindent nekem kell elképzelni, ki kell találni, és ez sztm sokkal pihentetőbb (és nem utolsó sorban izgalmasabb) mint a konzerv valóságot bámulni.

Ugyanez áll a lakások falin a képekre is. Sokkal jobban meghatározza egy tér hangulatát egy, két jó festmény (fotó), mint sok sok gagyi ájkia sz..r.

Nem gondolom azt persze, hogy mindenki falán lógjon vangóg, de egy jó fotó (akár családi is), vagy kép fontos lenne.

Sajnos manapság azoknál az embereknél sem látni kvalitásos, színvonalas képeket (vagy bármilyen képet) a falon, akik társadalmi helyzetüknél fogva (éttermiség) erre, hogy úgy mondjam "predesztinálva" vannak.

Lehet, hogy ez a könyv, festmény (kép) ne adj isten szobor a lakásban egy dinoszaurusz dolog? Van pár kihalásra ítélt lény, aki még ezt jónak, fontosnak érzik, de nem ez a jövö, hanem mondjuk a digitális, virtuális kép (digitális képkeret ÁÁÁÁÁ!) és a virtuális könyv (e-book, BORZALOM!)?

Nem, én ezt nem akarom, és azt se akarom, hogy a lányaim egy ilyen fantáziaszegény, érzelmi zombi világba nőjenek fel, éljenek. Nekem igenis fontos, hogy ha olvasnak majd, akkor az papírkönyv legyen és művészetet ne egy ócska bóti printen lássák csak, hanem saját szemükkel is. Használják a saját agyukat ezeknek a dolgoknak az értelmezésére, kitalálására.

Hogy a főzésnél maradjunk: tanuljanak meg "főzni", de necsak átvitt értelemben, hanem tényleg. Tapasztalják meg az "alkotás örömének" (de szép közhely hejjjjj!) ezt a tán legegyszerűbb, hogy mást ne mondjak legkézzelfoghatóbb :) módját.

Használják a fantáziájukat, annál nagyobb öröm nem nagyom van, mint, ha mi teremtünk(!) meg egy világot a betűkből, "kusza" vonalakból, sokértelmű kimerevített valóságrészletből (bocs :) fotó).

Published with Blogger-droid v1.6.4