közös lónak...

Jó dolog a közös de...

Naivan azt gondoltam, amikor a mostani lakásunkba végre valahára beköltöztünk, hogy annak ellenére, hogy itt is legalább 90 ember lakik egy lépcsőházban, nem lesz minden közös rész rövid idő alatt okádék lepusztult.

Abból indultam ki (utólag láthatóan hibásan), hogy itt mindenkinek saját a lakása, keservesen összekuporgatott pénzéből, vagy sok évi hitelre vette, tehát nem érheti utól a cucialista panelek átka, ahol a ház, lakás a gonosz hatalomé volt nem az enyém. Sajnos nem avval van a baj, hogy kié a ház/lakás, hanem az emberekkel, ezzel kellett szembesülnöm már a beköltözés után pár héttel is.

A szemét az üres kuka mellé lett dobva, a lépcsőház fala összerugdosva, liftből az izzók, korlát kilopva leszerelve, stb.

Ez csak az első pár hónap.

Szomorú, elkeserítő, felháborító.

És az az érdekes, hogy nem kifejezetten lumpen, bunkó emberek laknak a házban. Általában a középréteg. Mégis...

Semmire nem akar figyelni, csak arra, ami a lakása ajtaján belül van, az hogy kilépve az ajtón kutyaszarba csikkbe és bűzbe gázol esetleg, az nem miatta van, hanem a közös képviselet nem végzi a munkáját. Nem, nem ő szemetel, rongál a házban, hanem a gondnok, stb. éjszakánként. Ezek az emberek nem fogják fel azt, hogy a ház is az övék, maguknak teszik tönkre, hisz a rongálásokat, szemétszedést, takarítást az általa fizetett (ha egyáltalán....) közös költségből fizeti a ház.

Alapvetően ez persze nem csak helyi jellegű gond, hanem sajna országos.

Az emberek nem fogják fel, hogy az általuk az utcán szétdobált szemetet, összefujkált, tönkretett buszot, villamosokat az által befizetett adóból hozzák helyre.

Erre általában az a magyarázat, hogy hát ez nem az enyém.

DE.

A tiéd is, mert a te országod, városod, házad, stb. a te adódból.

Múlt héten vonattal mentem a szüleimhez (ilyen elővárosi, városon belüli vonatozás). Az állomás, ahol hozzájuk le kell szállni, kb. két éve épült újjonan. Padokkal, színes szagos utastájékoztató táblával mindennel. Baromira örültem neki akkor. Egyrészt annak, hogy szép és új, korszerű, másrészt annak, hogy így az eddigi bő másfél óra helyett 25-30 perc alatt értem a munkába (akkor még a szüleimnél laktunk).

Szóval megérkeztem és és....

Nem tudok rá most jó kifejezést. Elhánytam magam? Majd elájultam?

Minden esetre finoman szólva is megdöbbentem. A padok széttörve, a hirdetőtáblák üvege, neonjai be és összetörve, az utastájékoztató tábla leszakítva, és minden a végtelenségig összefújkálva. Ráadásul ez nem egy klasszikus külváros, hanem ez kertváros sok-sok új drága kertes családi házzal.

Elkeserítő.

Úgy gondolom, hogy amíg az országban élő emberek többsége nem érti meg és tanulja meg a közös értékek (most csak atárgyakra gondolok, mert az immateriális értékek boncolgatása túl messzire vinne) megőrzésének fontosságát, addig ne várja el azt, hogy igazán felelős vezetés legyen az országban. Mit várunk? A szemételdobálós, rongálós, villanykörtelopók közül - magunk közül - választunk vezetőket is.

Published with Blogger-droid v1.6.5

"Az igazi kereskedő"

A múlt héten szükséghelyzet állt elő. Manónak nincs átmeneti kabátja :(.

Az egyszeri ember ilyenkor mit csinál, hova megy? Hát a TURKÁLÓba.

Nosza mi is felkerekedtünk mind a négyen egy szép napos szombat délelőtt, hogy elmegyünk vadászni. Van errefelé egy elég jó és olcsó turkáló, amit egy régi moziból alakítottak ki. Alapvetően nincs sok baj vele, csak annyi, hogy például hétvégente este diszkóként üzemel. Tehát a térbe, hogy úgy mondjam belediffundál szagilag a kocsmaszag. Ami lássuk be egy ruházati bolt esetében nem túl előnyös.

Nade, ha nincs ló jó lesz a szamár elv alapján - nem volt "kedvünk" 6-8ezer forintot adni egy új kabátért - nekünk ez jutott.

Már félútnál Micikó kijelentette, hogy: - Apa vegyél fel!

Tehát innentől a nyakamba cipeltem ezt a mozgékony 17 kilót.

Belépünk a züzletbe - Micikó még mindig a nyakamban, nem lehet letenni, mert rögtön kiborul - rámrivall kedvesen egy eladó, hogy aszongya:

- Nem látja, hogy leveri, és ha leesik akkor ki kell fizetni ám! A gyereket meg így nem lehet behozni!

Hirtelen nem mondtam semmit, mert első mérgemben tuti leordítom a fejét.

Közben meglett a kabát, szép is jó is, csinos is és csak 1500 píz.

Meggyünk fizetni, a pénztárnál a hölgy közli 500 lesz, pedig rajta a cetli és nem is acciós.

HA-HA-HA

Még véletlenül sem szóltunk, hogy ez nem annyi, ennyit megérdemelnek ilyen vevőcsalogató hozzáállás után.

Igazán persze nem ez az ezer forintos vicc most a téma, hanem a kereskedői hozzáállás. Nem is tudom, hogy az ilyen emberek hol élnek? Azt gondolják, hogy akárhogy beszélhetek a vevővel, az akkoris fog vásárolni?

Sajnos a többség igen.

Mi azonban elhatároztuk, már jó régen, hogy ha egy üzletben a lézengő eladók dacára sem foglalkozik velünk senki, vagy "nem túl udvariasan" érdeklőlik szándékaink felől, akkor feltűnően távozunk és többet oda nem megyünk.

Példa az egyik cukrászda.

Tavaly előtt nyáron csavarogva késztetést éreztünk egy hűsítő cukrászipari termék elfogyasztására. Bementünk hát az első helyre. Ajtó kinyit, babakocsi betol, vendégjelző bip-bip, ajtó becsuk. Bent 3 darab eladó mélyen gondjaiba mélyedve pletykál. Nézzük a fagyikat, hangosan megtárgyaljuk, mit és mennyit, stb. Egy fikarcnyi érdeklődés sem irányunkba a személyzet felől.

Mondom Manónak jó hangosan, hogy: 

- most elszámolok 10ig és ha nem jön ide senki, akkor megyünk és nem jövünk "ERRE A SZAR HELYRE TÖBBET".

1,2,3...10

- Viszont látásra

Erre az egyik eladó:

- Akkor nem kérnek semmit?

- Itt? Mi? Ja, semmit.

A hölgy megrántotta elegánsan a vállát és visszaállt pletykálni.

A boltok eladói, arra vajon nem gondolnak, hogy ha így, vagy éppen sehogy nem beszélnek a tisztelt vevővel (legyen az bármilyen viselkedésű, korú, stb), akkor az bizony nem fog vásárolni, és ha nem vásárol, nincs forgalma az üzletnek. Tönkremegy, ő munkanélküli lesz, ha alkalmazott, akkor szarik rá, mert a főnöké a bolt. Ha főnök akkor csak szimplán tönkremegy.

És nekiáll szidni a szuper-hipermarketeket, a kínaiakat, mert miattuk ment tönkre.

Nem. Azért lett munkanélküli/ment tönkre, mert nem tud, vagy akar "vevő centrikus" lenni. Érdekes módon a "kínai" boltok 90%ában, ahol eddig jártam az alkalmazottak (akár ázsiai, akár helyi erő), akár a tulaj, maximálisan kedves és szolgálatkész volt. Hát ezért maradnak meg az ilyen üzletek könnyebben.

Lehet őket szidni, hogy ilyenek, meg olyanok, de egy biztos a kereskedéshez, a vevővel való bánásmódhoz értenek.

Talán ezt kéne megtanulni tőlük és akkor a helyi boltok is versenyképesek tudnának lenni.

Ha valakit érdekel a két kedves bolt címe, akkor a címek a "szerkesztőségben" elkérhetőek.

Grafikonművészek.... Hogy micsoda??????

Olvastam egy cikket az Indexen, hogy aszongya: Grafikonművészek nyerték az Aviva-díjjat.
Hogy mi van?

Valami statisztikai verseny vagy mi ez? De akkor mit keres a kultúra rovatban. Mire végigolvastam sem lettem okosabb. A cím igaz, és tényleg "képzőművészetről" van szó benne.

Idézem: "díjat elnyerő páros a "politikai dizájn, kísérleti közgazdaságtan, társadalmi manipulációs technológia" területén kifejtett munkájáért kapta a kortárs képzőművészeti elismerést."

Ez hol képzőművészet? Biztos az én készülékemben van a hiba de nekem ez a szó azt jelenti, hogy bemegyek egy kiállításra, megnézek műveket, amik valami gondolatot (jobb esetben akár többet is) ébresztenek bennem.

De nem ebben az esetben.

Sajnos kénytelen vagyok újabb idézethez folyamodni a jobb érthetőség miatt: "A kurátoroknak oly kedves irányvonal esetében a nézőnek sokkal többet kell olvasni, grafikonokat böngészni, mint tárgyakat nézegetni. Kritikai él nélkül, a tényszerűséghez ragaszkodva jegyezzük meg, hogy elveszettnek érzi magát az a kiállításlátogató is, aki alapos háttérmunka nélkül próbálja megfejteni a konceptuális, a tudományos világgal közösködni kívánó munkákat."

Szóval, mielőtt elmegyek megnézni ezeket a műveket kis túlzással elő kell vennem a KSH évkönyvet, végigolvasni azt (ami lássuk be elég hasfájdító egy dolog), majd ha ezután megyek el és nézem meg ezeket a "zizéket", akkor fog nekem valamilyen élményt adni?

Ez így egy kicsit fura.

Saját magam, az általam látott élmények alapján szeretek művekről "élményanyagot létrehozni". Ez a lényege nem?

Az egy másik kérdés, hogy az ember elolvassa a kiállítás koncepcióját, - ha ez egy olyan tematikus cucc - hogy meglelje a vezérfonalat, de nem itt. Van egy írott vezérfonal, amihez én megtekintem a kép illusztrációt. Ez akkor egy 3D-s képeskönyv? Elolvasom a szöveget, amit a képek illusztrálnak? Vagy mi?

Nekem már az úgynevezett koncept-művészet is egy kicsit sok, de azt még értem.

Hogyan fogja ez a fajta képi alkotásmód betölteni azt a művészeti szerepét, hogy vizuális ingereket közvetítsen mindenki részére, ha eleve kizárok bizonyos embereket? Ha egy egyszerű látogató betéved soha a büdös életbe nem fog neki ez semmit mondani. Ez a rossz értelemben vett értelmiségi elitizmus. Olyan nyelven beszél olyanokkal, akik biztos hogy értik, nehogymár más alantas izé is itten részese lehessen valaminek.

Pfujjj.

Szép módszeresen szegregálódik ezáltal kulturálisan is a társadalom. Csak akkor az a kérdés, hogy miért is csináljuk ezt? A magunk örömére? De akkor miért állítjuk ki?

A képzőművészet nem egy olyan dolog, ami reflektál valamilyen társadalmi, történelmi, egyáltalán minket embereket körülvevő dologra vizuális eszközökkel, bevonva, megérintve azokat is akiknek mesélek?

Ez szerintem olyan, mintha egy regényíró titkos kódnyelven írna regényt, olyan nyelven, amit csak kevés beavatott ismer. A többi ember - olvasó - meg kap egy vaskos kódfejtő füzetet és nekiállhat otthon desifrírozni. Nem túl életszerű, hogy így mondjam.

Ha ez a tendencia igaz, akkor komoly baj van a képzőművészettel és a társadalommal (ez utóbbival sajnos tényleg, de ez jelen esetben nem kérdés). Nem mindenkihez akar szólni, megmutatni, hanem csak a beavatottak szűk rétegéhez.

Remélem ez csak egy hóbort, egy gyorsan tovatűnő trend, egy rossz álom. Azonban ha mégsem az, akkor a világ a legjobb úton halad afelé az "ideális társadalom" felé, amit Huxley a Szép új világban leírt.

Szomorú ez :(

Ez az egész nem arról szól, amit gyakran hallok kortárs művészetben kevésbé járatosaktól, hogy illlyet a gyerek rajzol az oviban, stb.

Nem.

Semmi bajom a (hogy úgy mondjam) nem "szájbarágó művészettel". Nem az a művészet csak ahol az autó autó, és a fa meg fa és olyan színű is mint az a valóságban. A képzőművészet nem a valóság egy az egyes reprodukálása csak, ezen azért már egy nagyjából 100 éve túl vagyunk.

Imádom Kandinszkij-t, Mondrian-t csak hogy egy pár példát említsek. Nem a non-figurális, avantgarde művészettel van bajom, csak ezzel az izével, ezzel a könyvtárban olvasós elitista nemistudommivel.

A teljesebb kép megértéséhez itt olvasható az ominózus cikk: http://index.hu/kultur/2010/11/04/grafikonmuveszek_nyertek_az_aviva-dijat/

Közlekedj OKOSAN!!! (kedves meglepetés a bkv-től)

Már kedd reggeltől rettegésben élek.

Mármint ami a hazafelé és a munkában jutást illeti, mivel aznap reggel ahogy kómásan állok a HÉVet várva, közli egy kedves tömegközlekedési dolgozó hang a hangosbeszélőn, hogy szerdától egész héten át csak pótló busz lesz Hév helyett.

Na ez a hét is jól kezdődik..........
Ezzel főleg nem a tömeg a gond, hanem a közlekedés.

A tömeg ugyanis, mint a birkacsorda, amint meglátja a megállóba közeledő buszt megrohanja azt és felpréselődik rá, csak a szemüket - eszüket nem használják. Ugyanis mögötte legalább egy ha nem kettő busz jön még. Közvetlenül! Én rutinosan megvárom ezt (mármint a következő buszt), leülök, mint az urak és kényelmesen beérek a Borárosra.

Jó jó mondhatjuk, hogy sietnek, és ezért préselődnek fel.

Viszont egészen pontosan 6 centivel előznek meg, mert a két busz csont egyszerre ér oda. Nem a sietség miatt van. Egyszerű csordaszellem. Ez nekem, jó, mert amíg ez így van én urasan utazom, ők meg káromkodva, összepréselve :).

Visszakanyarodva az alapgondolathoz: Jesszus mondom, akkor kezdődik a szívás, főleg hazafelé, A Szabadkikötő út olyan 5től rendszeresen be van állva mint a beton. Tudom milyen azon pótlóbusszal szívni, tavaly nyáron 2 hétig jártam így kelletlen.

Borzasztó.

Reggel még istenes, elég gyorsan beér a busz, az nem gond.

A helyzet úgy hozta, hogy szerdán nem arról jöttem haza délután, így szerencsére ezzel nem szembesültem. Eljött a nagy nap. A mai. Muszáj lesz pótlóznom. Szívtam a fogam már reggeltől mi lesz itt hazafelé.

Elérkezett a nagy pillanat, felszálltam. A Soroksári út egy kicsit nyögvenyelős lett, de elég gyorsan abszolválódott. Rátértünk a "félelem országútjára". Kilesek előre látom a kocsit egymás mögött virító piros lámpáit egy helyben állni.

Kész, vége, itt alszunk.

De ez csak átfutott az agyamon, nem is nagyon tudatosult, mert a busz nagy iramban tolja bele az orrát ebbe az álló vörös erdőbe és nem lassít.

Mi van itt? Nem lát, vagy csak tömeggyilkosságra készül?

Kiderült, hogy én vagyok vak. Ugyanis én a belső sávot láttam állni, a külsőt..... 

Nem hiszek a szememnek:

BUSZSÁVVÁ ALAKÍTOTTÁK!!!!!

Hihetetlen. Valaki gondolkodott.

Végig rendőrök állnak a Szabadkikötő úton be a csepeli végállomásig és segítik a buszokat, elkapják a - "könnyűvérű", buszsávban szökő - autósokat, takarítják a pótlónak az utat.

Szóval ezt is megértük. Van valaki, valahol, aki gondolkodott azon, hogy ne a szegény tömegközlekedő százakat szívassuk egy pályafelújítás miatt - hiszen a buszon legalább 100an vannak - hanem álljanak az autósok sorba egy kicsit úgyis minden autóban egy max. két ember ül.

Igen ennek valahogy így is kéne működnie mindíg, nem csak ilyen rendkívüli esetben. A városban nagyjából a személyautóktól van dugó, attól nem megy a troli, busz villamos. És hány ember ül egy ilyen autóban? 1. És mennyien a buszon, villamoson, trolin, stb? Legalább 100an. Szívjon ő. Én arányaiban kevesebb környezetet szennyezek, kisebb dugót csinálok, mint ő. Legyen így egyenlőség.

Félreértés ne essék nem az autózással van bajom, csak azzal, hogy az emberek 60%-a "szarni is autóval jár". Inkább beül az autóba, áll a dugóba, vadássza a parkolóhelyet, fizet, vagy éppen nem a parkolásért, míg ha otthon hagyná, elsétálna a buszhoz, felülne (igen-igen a tömegközlekedés is lehetne jobb) és kényelmesen, sokkal olcsóbban bejutna a munkába, ügyet intézni, mint most. Mert ő, a szomszéd, a kolléga és még sok sok autós így tenne és kisebb, vagy egyáltalán nem lenne dugó.

Persze. Azért tudjuk jól, hogy vannak szituációk, helyek a városban ahova jobb autóval menni. Tudom.

De ha csak ezek az emberek ülnének be a zautóba már jobb lenne.

Na mindegy. Most nekem és még ma - a héten - végre egyszer nekünk lett jó bkv-zóknak, nem mi lessük az elsuhanó, furakodó autókat, hanem azok minket.

Köszönöm a gondolkodást (gondoskodást).
Jó esett!

ABé és a magánnyugdíj (avagy hogyan ne kommunikálj a néppel

Azon nevetek (persze kínomban), hogy most két párt is rendezett Alkotmánybíróságot megvédő békés tüntetést, ahova meglepő módon nagy túlzással 2ezer embernél több nem ment el. Ez szerintem nem azt mutatja, hogy ez az embereket nem érdekli, hanem csak azt, hogy nem tudják ezek a pártok, hogy mit is kell mondani a népnek, ahhoz, hogy látványosan sok ember jöjjön össze egy ilyen megmozduláson.

Ezért jó egy értelmiségi párt. Ugyanis ők azt mondják a népnek, hogy: veszélyben a jogállamiság!

Na ebből a nép egyszerű gyermeke nem érez veszélyt, mivelhogy nemis nagyon érti miről beszél ez a csávó. Ellenben, ha azt mondják nekik, hogy ezzel a kormány olyan törvényeket tud hozni, hogy még több és több pénzt tud elvenni tőled ember, mint eddig és nem lesz aki ezt megakadályozza, akkor már kapisgálják.

Ki fognak menni az uccára és követelik, hogy ezt a izét ne lehessen.

Szóval kéne egy ügyes márket-inges csapat, aki fordít éttermiségiről egyszerűmagyarra.

Ugyanez igaz a magánnyugdíj-pénztári vitára is. Ha azt mondják a népnek, hogy ez törvénytelen, meg, hogy nem jogszerű az eu-n belül, stb., akkor a kutya sem érti.

Viszont ha azt kiabálnák elég hangosan, hogy:

EMBEREK, EZEK ELLOPJÁK A NYUGDÍJJATOKAT! mindenki értené.

Ha párbajozol okosan kell tudni fegyvert választani. Ja és még egy közhely: Acél szentesíti az eszközt!

Amennyiben ezeket figyelembe vennék akkor sikeresebbek lennének ezek a demonstrációk valószínűleg és talán el is érnének vele valamit.

Az már egy másik kérdés, hogy az embereknek azt kéne végre megérteni, hogy vannak olyan dolgok, aminek az érdekében felül kéne emelkedni mindenféle idiótisztikus politikai közhelyen és nézeten, és össze kéne fogni. Mert ha ezt nem teszik (tesszük) meg, akkor, hogy a klasszikust idézzem: "elkúrtuk, nem kicsit, nagyon!

Nem lesznek a rendszerben demokratikus ellensúlyok, amik ahhoz kellenek, hogy ne tudjon egy adott kormány gátlástalanul mindent megtenni.

Nem a kormányzat jó vagy rossz döntéseinek minősítésére kell az alkotmánybíróság, hanem ahhoz, amihez a fociban is a játékvezető (ő nem azért van ott, hogy uralja a játékot /jó esetben/, hanem azért, hogyha megszűnik játék lenni a játék, akkor figyelmeztesse a kollégákat, hogy az érvényes szabályoktól kissé eltértek, és visszaterelje azt a megfelelő mederbe).

Erre a visszaterelésre való ez a "nemes bírói testüllet", visszaterelni a játékszabályok közé a kormányzatot. Jól ki van találva, nem kéne ezen változtatni.

A pártoknak meg (már legalábbis a jelenlegi ellenzék 2/3ának), meg kéne tanulni egyszerűmagyarul beszélni, hogy ne csak ahhoz a  pár emberhez beszéljenek, aki idegen szavak és kifejezések szótárával a hóna alatt született.

A Cehhh (kocsmai társasjáték)

Amikor kocsmába megy az ember a haverokkal, annak az estének van egy általam különösen kedvelt, mulatságos része.
A fizetés (értsd ha mindenki egy számlára ivott egész este)
Már jól besörözve jön a számolgatás, ki mit és hányat ivott, az melyik tétel is a számlán.
A tipikus mondatok ilyenkor:
- akkor én most mennyivel is jövök? 2000?
- nem, mert te csak 5 sört ittál, az csak 1300.
- nem, nem mert én még ittam rövidet is....

Szóval megy az éjszakai nagy fejszámolás. Amikor együtt van a pénz, akkor valaki megszámolja és kiderül, hogy mindenki többet adott, de nem kevéssel.
Minden kezdődik előröl. Közben elmennek a buszok, vonatok, hévek, stb...
Amikor ismét úgy érezzük megvan a pénz, akkor jön a sörrevaló kérése. Mennyit is adjuk? Ugye nagyjából 10% ez a pénz, de ha nem volt jó fej a csávó/csaj, vagy rossz volt a hely/pia, akkor ez átértékelődik. Kezdődik a vita ez nem érdemel ennyit stb. Azért általában mindig annyit adunk a jóembernek ami "hivatalosan" jár.
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy évekkel ezelőtt emlékeim szerint törvény írta elő, hogy a borravalót be kell építeni a számlába. Nem tudom így van-e ez még, de ha igen akkor mi mindig busásan megjutalmazzuk a személyzetet (értsd dupla borravaló).

Ez a fizetéses része az esti sörözéseknek, olyan mint egy jól megkoreografált tánc Mindenki hozza a szerepét.
- van a lassan, alaposan számoló
- a profi aki tudja mit és mennyiért ivott és már eleve a borravalóval ráesően toldott részt teszi be
- van "a nekem nagy pénzem van" ember, aki elkezdi azt a befolyt alapból felváltani
- és persze van a kissé luminált versenyző is, aki csak pislog és várja, h majd valaki megmondja mennyit is tegyen be a közösbe

Jó móka. Ez volt tegnap is. Mármint sörözés, a fizess a végén játékkal. Jó volt, jól esett a sör is, a barátok is, és a végén a társasjáték is.