Amikor kocsmába megy az ember a haverokkal, annak az estének van egy általam különösen kedvelt, mulatságos része.
A fizetés (értsd ha mindenki egy számlára ivott egész este)
Már jól besörözve jön a számolgatás, ki mit és hányat ivott, az melyik tétel is a számlán.
A tipikus mondatok ilyenkor:
- akkor én most mennyivel is jövök? 2000?
- nem, mert te csak 5 sört ittál, az csak 1300.
- nem, nem mert én még ittam rövidet is....
Szóval megy az éjszakai nagy fejszámolás. Amikor együtt van a pénz, akkor valaki megszámolja és kiderül, hogy mindenki többet adott, de nem kevéssel.
Minden kezdődik előröl. Közben elmennek a buszok, vonatok, hévek, stb...
Amikor ismét úgy érezzük megvan a pénz, akkor jön a sörrevaló kérése. Mennyit is adjuk? Ugye nagyjából 10% ez a pénz, de ha nem volt jó fej a csávó/csaj, vagy rossz volt a hely/pia, akkor ez átértékelődik. Kezdődik a vita ez nem érdemel ennyit stb. Azért általában mindig annyit adunk a jóembernek ami "hivatalosan" jár.
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy évekkel ezelőtt emlékeim szerint törvény írta elő, hogy a borravalót be kell építeni a számlába. Nem tudom így van-e ez még, de ha igen akkor mi mindig busásan megjutalmazzuk a személyzetet (értsd dupla borravaló).
Ez a fizetéses része az esti sörözéseknek, olyan mint egy jól megkoreografált tánc Mindenki hozza a szerepét.
- van a lassan, alaposan számoló
- a profi aki tudja mit és mennyiért ivott és már eleve a borravalóval ráesően toldott részt teszi be
- van "a nekem nagy pénzem van" ember, aki elkezdi azt a befolyt alapból felváltani
- és persze van a kissé luminált versenyző is, aki csak pislog és várja, h majd valaki megmondja mennyit is tegyen be a közösbe
Jó móka. Ez volt tegnap is. Mármint sörözés, a fizess a végén játékkal. Jó volt, jól esett a sör is, a barátok is, és a végén a társasjáték is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése