Hogy mi van?
Valami statisztikai verseny vagy mi ez? De akkor mit keres a kultúra rovatban. Mire végigolvastam sem lettem okosabb. A cím igaz, és tényleg "képzőművészetről" van szó benne.
Idézem: "díjat elnyerő páros a "politikai dizájn, kísérleti közgazdaságtan, társadalmi manipulációs technológia" területén kifejtett munkájáért kapta a kortárs képzőművészeti elismerést."
Ez hol képzőművészet? Biztos az én készülékemben van a hiba de nekem ez a szó azt jelenti, hogy bemegyek egy kiállításra, megnézek műveket, amik valami gondolatot (jobb esetben akár többet is) ébresztenek bennem.
De nem ebben az esetben.
Sajnos kénytelen vagyok újabb idézethez folyamodni a jobb érthetőség miatt: "A kurátoroknak oly kedves irányvonal esetében a nézőnek sokkal többet kell olvasni, grafikonokat böngészni, mint tárgyakat nézegetni. Kritikai él nélkül, a tényszerűséghez ragaszkodva jegyezzük meg, hogy elveszettnek érzi magát az a kiállításlátogató is, aki alapos háttérmunka nélkül próbálja megfejteni a konceptuális, a tudományos világgal közösködni kívánó munkákat."
Szóval, mielőtt elmegyek megnézni ezeket a műveket kis túlzással elő kell vennem a KSH évkönyvet, végigolvasni azt (ami lássuk be elég hasfájdító egy dolog), majd ha ezután megyek el és nézem meg ezeket a "zizéket", akkor fog nekem valamilyen élményt adni?
Ez így egy kicsit fura.
Saját magam, az általam látott élmények alapján szeretek művekről "élményanyagot létrehozni". Ez a lényege nem?
Az egy másik kérdés, hogy az ember elolvassa a kiállítás koncepcióját, - ha ez egy olyan tematikus cucc - hogy meglelje a vezérfonalat, de nem itt. Van egy írott vezérfonal, amihez én megtekintem a kép illusztrációt. Ez akkor egy 3D-s képeskönyv? Elolvasom a szöveget, amit a képek illusztrálnak? Vagy mi?
Nekem már az úgynevezett koncept-művészet is egy kicsit sok, de azt még értem.
Hogyan fogja ez a fajta képi alkotásmód betölteni azt a művészeti szerepét, hogy vizuális ingereket közvetítsen mindenki részére, ha eleve kizárok bizonyos embereket? Ha egy egyszerű látogató betéved soha a büdös életbe nem fog neki ez semmit mondani. Ez a rossz értelemben vett értelmiségi elitizmus. Olyan nyelven beszél olyanokkal, akik biztos hogy értik, nehogymár más alantas izé is itten részese lehessen valaminek.
Pfujjj.
Szép módszeresen szegregálódik ezáltal kulturálisan is a társadalom. Csak akkor az a kérdés, hogy miért is csináljuk ezt? A magunk örömére? De akkor miért állítjuk ki?
A képzőművészet nem egy olyan dolog, ami reflektál valamilyen társadalmi, történelmi, egyáltalán minket embereket körülvevő dologra vizuális eszközökkel, bevonva, megérintve azokat is akiknek mesélek?
Ez szerintem olyan, mintha egy regényíró titkos kódnyelven írna regényt, olyan nyelven, amit csak kevés beavatott ismer. A többi ember - olvasó - meg kap egy vaskos kódfejtő füzetet és nekiállhat otthon desifrírozni. Nem túl életszerű, hogy így mondjam.
Ha ez a tendencia igaz, akkor komoly baj van a képzőművészettel és a társadalommal (ez utóbbival sajnos tényleg, de ez jelen esetben nem kérdés). Nem mindenkihez akar szólni, megmutatni, hanem csak a beavatottak szűk rétegéhez.
Remélem ez csak egy hóbort, egy gyorsan tovatűnő trend, egy rossz álom. Azonban ha mégsem az, akkor a világ a legjobb úton halad afelé az "ideális társadalom" felé, amit Huxley a Szép új világban leírt.
Szomorú ez :(
Ez az egész nem arról szól, amit gyakran hallok kortárs művészetben kevésbé járatosaktól, hogy illlyet a gyerek rajzol az oviban, stb.
Nem.
Semmi bajom a (hogy úgy mondjam) nem "szájbarágó művészettel". Nem az a művészet csak ahol az autó autó, és a fa meg fa és olyan színű is mint az a valóságban. A képzőművészet nem a valóság egy az egyes reprodukálása csak, ezen azért már egy nagyjából 100 éve túl vagyunk.
Imádom Kandinszkij-t, Mondrian-t csak hogy egy pár példát említsek. Nem a non-figurális, avantgarde művészettel van bajom, csak ezzel az izével, ezzel a könyvtárban olvasós elitista nemistudommivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése