"Üttörö" nem gombóc, hanem vasút :)

Pünkösd vasárnap üldögél otthon az egész család és nyújtogatja a lábát. Pihenés van, gyerkőcök játszanak, mi meg próbálunk egy kicsit relaxálni, legalább ennyi előnye legyen már a hosszú hétvégének.

És ekkor....
Derült égből a villámcsapás vagy inkább skype-csapás :), felputtyog a kis kék esbetűs izé. A szomszédasszony az, és érdeklődik, hogy nincs-e kedvünk velük közösen elmenni Úttörő vasutazni (illetve most már gyermekvasút, de nekem asszem örökre úttörő lesz :D).

Elkezdtünk tervezni, számolni (hogyan, mivel menjünk, mennyibe kerül a műsor stb.). Hosszas vajúdás után úgy döntöttünk menjünk, uccu neki fakereszt. Hév-villamos-villamos-fogaskerekű-kisvasút -villamos-villamos-hév eszközökkel egy nagy kör Hűvösvölgybe és vissza.

Ekkor becsapott a másik (most már kisebb) villám. Mi a csudát fogunk enni? Úgy terveztük, hogy a pihenás jegyében csak valami fagyasztóban található maradékot eszünk és kész, de így...
Valamit kell vinni az útra enni-innivalót. Hűtő ki, mi legyen? Legyen húsgolyó (persze eddigre már este 8 volt), gyorsan darálthús-olvasztás, keverés, sütés, szendvics, szörpkészítés.


Kelés korán reggel, mert ugye alvásidőre haza kell érni. Gyors készülődés (kicsit kapkodva, mert persze mikor, ha most nem aludnának tovább a lányok...), irány a Hév.
Lent a kapu előtt várnak szomszédék, így 4 gyerek, 2 babakocsi, négy felnőtt és rengeteg cucc van velünk. Szerencsére a nagyok élvezik a nem túl rövid utazást a Széchenyi-hegyig.
Micikó a fogaskerekűnek nyomatékosan elmondja, hogy mosson minden nap fogat, mert akkor nem fog ilyen csúnya hangokat kiadni a foga, hiszen neki sem "morognak" a foga, mert ő minden nap mossa :D

Mindenki nagyon élvezte a kisvasutat, láttuk Thomas gőzös magyar "kistestvérét" (nosztalgiavonat képében), mentünk erdőn, hegyen-völgyön, alagútban és láttunk vasutaskislányokat is! (ez különösen tetszett Micikónak)

Szóval összességében egy jól sikerült (bár kicsit kaotikusan és kapkodósan induló) kirándulás lett. El is határoztuk, hogy még idén nyáron megpróbáljuk Micikó minél több barátját egy csapatba verbuválni (4-5 ovis gyerek) és egy újabb vasutazást beiktatni.

Tudod apa te három éves vagy, meg anya is meg Fóci is (születésnap áprilisban)

Elérkezett a nagy nap, Micikó 3, Fóci 1 éves lett.

Már hetekkel előtte ötleteltünk Manóval, mit is kapjanak a lányok. Nem volt egyszerű, de végül összeállt az ajándéklista.

Manó már napokkal a kitűzött ünnepnap előtt „bezárkózott” a konyhába és nekilátott a torták elkészítésének. Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy a vad amazonokat távol tartsam a készülő meglepitől. Szerencsére ez könnyen ment, hisz jó idő volt úgyhogy lementünk a lányokkal jáccizni. Közben fent készült Fócinak a vaníliakrémes, Micikónak meg a csupacsokis torta.

Nagy nehezen némi ravaszkodással rávettük a lányokat (főleg Micikót), hogy ebéd után aludjon, amint felhangzott a lányok szuszogása a kisszobából, nekikezdtünk a készülődésnek. Manó a tortát díszítette fel, én pedig kupacokba rendezgettem az ajándékokat. Külön-külön mind a két lányét. Éppen elkészültünk, amikor kivágódott a kisszoba ajtaja és kicsoszogott rajta a 3 éves, hogy:

- apa pisíni kell

Gyorsan elrohantunk a bilihez, és felöltöztettem, addigra a kiságyból is felhangzott Fóci jól ismert ébren vagyok szlogenje:

- táj táj

Ekkor jött a nap fénypontja, az ajándékátadás. Micikó, amint meglátta a felhalmozott ajándékokat rögtön lefagyott, Fóci pedig lelkesen kezdett mászni a vadi új kisszéke felé. Miután Micikó magához tért felhangzott a kiáltása:

- nézd ana hoppkarika! Mutasd meg hod kell!

Szóval nagy siker volt. Ekkor, mint egy jó színházi rendező Manó előhúzta a két csodálatos tortát a hűtőből

- Tóta! Mekostolhatom?- lelkendezett Micikó.

Szépen feldíszítettük őket és a 3 éves egyedül elfújta mind a 4 gyertyát, majd tortaevés címén a saját tortájáról befalta az összes tejszínhabot. A többi csokis-tésztás cucc nem nagyon érdekelte. Hű maradt önmagához, csak a zsír kellett nekiJ Ellenben Fóci majdnem két szeletet benyomott (szó szerint) az arcába.

Ettől a pillanattól kezdve a  mai napig Micikó mindenkivel közli, hogy:

- tudod apa és ana és fóci si 3 évesek!

Íme az elmaradhatatlan képi dokumentáció:

A két torta együtt

Fóci 1 éves

Micikó 3 éves

A lnyok ajándékai

Fóci meglepetései

Micikó kupaca

Az ünnepeltek és a torták

Micikó tortája Elmoval

Ennyi maradt Fóci 1 szelet tortájából (benyomtam mind az arcomba :)

Találékony anyuka esete a kúszóművésszel (március)

Már hónapok óta szinte az őrületbe kergeti a teljes családot Manó, azzal a kétségbeesésével, hogy Fóci nem mászik négykézláb. Mert, ha kimarad egy ilyen mozgásfejlődési-fázis – vagy hogy is hívják – a gyerek fejlődésében, akkor az később tanulási zavarokhoz (diszgráfia, diszlexia, diszösszevissazság) vezethet. Hiába mondja neki nagymama, nagypapa és én is, hogy ez nem biztos. Mondom neki, hogy nézzen meg engem – szép száll dalia már nemlegényt – én sem négykézlábaztam soha, csak hason csúsztam, aztán fogtam magam és felálltam, nem lett semmilyen disz izém (bár most ahogy ezt írom, kb. két percenként javítok bele, mert kihagyok betűket, vagy más betűt írok,J de persze nem vagyok gépíró).

Mindegy ő aggódik. Megértem, mert mint minden szülő jót akar a gyerekének, megvédeni, segíteni stb. Mert mi lesz ha…

Szóval kitalálja, hogy abból az anyagból, amiből a szőnyegek aljára szoktak csúszásvédőt csinálni, készít egy térdvédő-szerűt Fócinak, mert biztos az a baja, hogy a parkettán kicsúszik a lába és így nem tud rendesen négykézláb menni. Az ötletet tett követi, elkészül a sípcsontvédő és szőnyegalátét speciális keveréke a Húber-Kocz féle négykézlábazást javító háló:

A négykézlábazást segítő Húber-Koncz féle eszköz

Nagy nehezen ráküzdjük a hevesen tiltakozó Fócira és lessük a hatást. Működik is meg nem is. Ha leteszi a térdét, akkor megtapad a lába és nem csúszik ki, tudna négykézláb menni, de ez a fránya cucc folyton elcsavarodik, és ugye a vádliján tök hatástalan. Telik-múlik az idő, lessük van-e hatása a cuccnak. Ez az, ami soha nem fog kiderülni, de tény Fóci elkezd négykézláb menni. HURRÁ! - gondoltuk ekkor mindannyian. A család azért, hogy abbamarad az aggodalmaskodás, Manó azért, mert nem törik meg a mozgásfejlődési izéje a lányunknak.

Lábjegyzet:

Egy kicsit úgy jött ki a dolog, mintha én egy kicsit feleslegesen eltúlzottnak éreztem volna Manó aggodalmaskodását ebbe az ügyben. Azért azt lássuk tisztán, hogy mint minden anyuka otthon ül és aggódva lesi csemetéje fejlődését. És ha valami rendellenességet tapasztal (NEM MÁSZIK A GYEREK!), akkor azonnal aggódni és nyomozni kezd. Ekkor jön a képbe a zinternet áldásossága, vagy éppen áldatlansága. Millió információ, ami egymásnak ellent mond, plusz van egy elég furi (és akkor még finom voltam) gyerekorvosunk (mint azt írtam), aki ilyen korszerű orvos (kutatásokat olvas, és azokat ténynek veszi). Nem egyszerű ez a helyzet. Manó meg aggódik, és ha aggódik, mindig a legrosszabbtól fél. Szerencsére Fóci rácáfolt az aggodalmakra és elindult, sőt azóta, mint a villám megy négykézláb!

Ez a szerencsés vége!

Apa tudod, neked ma van a szülinapod! (Februári mese)

Napok óta hatalmas titkolódzás és készülődés előzte meg a szülinapomat februárban. Manó és Micikó összeesküvők módjára vásárolni járnak, titkos hozzávalókat vesznek, közösen tervezgetnek.

Elérkezett a nagy nap, reggel Micikó a következő felkiáltással ugrik az ágyba a hasamra:

- Apa tudod, neked ma van a szülinapod! Boldog szülinapot!

Meglepő, kicsit fájdalmas, (pont a gyomorszájamra ugrott álmomban), és hihetetlen jó érzés volt!

Még reggel munkába menet elhatároztam, hogy ha sikerül, akkor eljövök korábban, így lepve meg a lányokat szülinapom alkalmából. Sikerült is a korábban eljövetelt abszolválnom, úgyhogy már körül otthon voltam. 

Megyek be a lakásba, az ajtó kulcsra zárva

- Ezek meg hol lehetnek? – gondolkodom el.

Na mindegy, legalább meglepem őket. Gyorsan elrakom a cuccaimat, csinálok egy kis „meglepirendet” és bebújok a résnyire nyitva hagyott fürdőszoba ajtó mögé. Telnek-múlnak a percek, sehol senki, közben eszembe jut és gyorsan lehalkítom a telefonomat, nehogy egy váratlan e-mail, vagy sms eláruljon.

Egyszer csak hallom a folyosóról Micikó félreismerhetetlen trappolását és kiabálását:

- ana, ana gyeje már, csinájjuk meg a tótát apának!

Na, mondom, itt készül valami nagyon. Meghúzom magam, de persze a kis cserfes egyből kiszűr a fürdőszobában és beront hozzám, Manó meg próbálja rávenni Micikót, hogy a koszos bakancsát vegye már le. Erre kijövök a fürdőből és elkurjantom magam:

- Meglepetés

Szegény Manó majdnem szívinfarktust kap a meglepetéstől. Nem számított rá, hogy ilyen korán hazaérek, és korhol kedvesen, hogy de még sehol sincs a meglepetés.

Lassan előkerül a hűtőből a hihetetlenül szépen kinéző meggytorta, és megkezdődik a díszítés. Persze ebből a "kistornádónak" is ki kell venni a részét, állandó – ana, én is kiáltásokkal Manó lába alatt kavarog, segít tejszínhabot felverni, gyertyát, feltűzni, szóval ott hátráltatja a készülődést, ahol csak tudjaJ.

Ennek ellenére elkészül a torta és az asztalra kerül, jön az éneklés, gyertya elfújás (amiből néhány kicsit rá is olvad a tortára, de sebaj!), majd a nagy evészet.

Ennek ellenére elkészül a torta és az asztalra kerül, jön az éneklés, gyertya elfújás (amiből néhány kicsit rá is olvad a tortára, de sebaj!), majd a nagy evészet.

Később derül ki – és vallja be nagy nevetve Manó - , hogy a nagy kapkodásban két évet öregített rajtam, ugyanis ennyivel több gyertyát tett fel a tortára, sebaj, ezzel megspórolta a következő 2 év születésnapjait, hisz azt már most előre megünnepeltükJ

Eltelt egy fél év (Első felvonás, január)

Már jó fél éve nem írtam posztot, mert….

Szóval nem nagyon volt időm és agyam, hogy a gondolataimat összeszedjem és valami tisztességeset írjak, talán most sikerül.

Terveim szerint ez egy több posztból álló sorozat lesz, amiben pótolom az elmaradásokat.

Nos az elmúlt fél év meglehetősen eseménydúsra sikeredett minden szempontból.

Kezdődött minden azzal, hogy Fóci január végén korházba került egy hétre fülgyulladással. Az, hogy miért lett ebből kórház hosszú sora van. Fócinak trükkös a füljárata (mint később kiderült)és a körzeti doktorbácsi, belenézve a saját műszereivel nem látott bele a fülébe, viszont az általunk szállított pisiben volt valami gyanús, de a kedves „nagyfehér” ahelyett, hogy felküldte volna a fülészetre Fócit – ahol a fülész bele tudott volna nézni és ad egy adag antibiotikumot és kész -  azon nyomban bezavarta a heimpálba, hogy súlyos hugyuti fertőzése vanL

Perzse erre pánik, rohanás, idegesség a családban. Manó berohant a kórházba Fócival, én el a munkahelyemről haza Micikóhoz.

Ruhaszállítás megszervezése a „kórházi különítménynek”, nagyszülők mozgósítása, stb. Szóval káosz és kétségbeesés.

Amikor aznak délután bementem meglátogatni a lányokat a kórházba, Fóci mosolyogva, jókedvűen fogadott, ám a látvány elszomorító volt. Üldögélt a kórházi rácsoságyban, kezében egy ilyen „gyógyszerbeadó ízé”. Elszomorító volt.

Kérdeztem Manót:

- mit mondtak az orvosok?

- semmit, nem mondanak, a szülőnek semmit, azt se, hogy mi a baj és azt se, hogy meddig kell maradni.

Szóval egy hétig jártam be a kórházba látogatni a kisnyulat, meg anyukáját, és csak az utolsó napok egyikén kotyogta el a fülész orvos véletlenül az információt mi is van a lányommal:

-                             - semmi különös, egy kis fülgyulladás, amit a háziorvos egy fülészeti beutalóval és a fülész által felírt antibiotikummal könnyen gyógyíthatott volna, nem kellett volna beutalni a kórházba.

Nem nagyon írom le, hogy amikor ezt megtudtam mit is mondtam volt, elég az hozzá, hogy meglehetősen cifra szóvirágokban kritizáltam a felelősséget tologató háziorvosunkat.

Közben otthon felügyeltem Micikóra. Jáccotunk, főztünk, nagymamáztunk – nagypapáztunk. Végül is nekünk egy elég jó apa-lánya hetünk volt otthon (leszámítva az állandó bizonytalanságot és aggódalmat Fóci miatt).

De a lényeg, hogy 5 nap után hazakerültek egészségesen, bár fáradtan (és főleg Manó idegileg ziláltan).

Jaja közbevetőleges „anekdóta” a mi „nagyfehér” gyerekorvosunkról:

Történt, hogy a szomszédasszonyunk 2 hónapos kislánya csúnyán kezdett köhögni, rutinos anyuka orvoshoz elszalad a kislánnyal, kérdi mi ez. Orvos válasza ránézés (de szó szerint, hisz látja anyuka nem is köhög a gyerek) után, ááá csak megfázott, szokásos kezelés, stb. Eltelik közel 2 hét, a kislány még mindig köhög, doktorbácsi, beutalja a kórházba a pulmonológiára, hogy biztosd asztmás, mint a bátyja. Heimpálban asztma negatív. Gyerek, még mindig köhög. Akkor biztos allegria, mondja a doktorbácsi, ismét kórház, ismét semmi. Szóval, hogy ne nagyon nyújtsam a rétest, 4 hónap után véletlenül kiderül, hogy a kislánynak tüdőgyulladása van! (Közben a gyerekorvos végig állítja, hogy a kislánynak nincs komoly baja, nem is köhög, stb, még akkor sem hisz neki, amikor a szomszédasszony telefonnal felveszi a gyerek köhögését). Ennyit a mi nagyon korrekt és alapos gyerekorvosunkról, ennek fényében már szinte érthető, hogy miért is dugta szegény Fócit azonnal kórházba. Majd más megmondja, vállalja a felelősséget, stb. Na ennyit a közbevetőleg.

                Szerencsére ez is elmúlt, Fóci gyógyulgatott, Manó vasalgatta a kórház alatt felhullámosodott idegeit (máramennyire ezt két „eleven” gyerek melett lehet).

Elmúlt, olyan régen volt, hogy az embernek már csak egy ködös homályba vesző rossz álomként (nagyon-nagyon rossz álomként) dereng fel időnként.

karácsonyi ajándék a "nagyvezírtől", avagy a sötét ötvenesévek szelleme

A nép és a zemberek kormánya az év végén - karácsonyi ajándék gyanánt - új médiatörvényt léptetett életbe.

Alapvetően nem az a baj, hogy meg akarja a kormány egy kicsit "regulázni" a "médiákokat", hanem a módszer. Mert azért azt tisztán lehet látni, hogy a kereskedelmi tv-k és rádiók többsége hajlamos kellő felügyelet hijján hajlamos elpofátlanodni és sem embert sem istent nem tisztelve a saját jólfelfogott anyagi érdekeit hajtani.

Szóval alapvetően kell a kontroll és valljuk be őszintén, h az eddigi szabályozás ortt-stűl mindenestűl nem volt a legjobb, de már majdnem...

Ezzel szemben a mostani kormány - hangoztatván az emberek érdekeit - olyan törvényt és ezzel hatóságot agyalt ki, ami bántatlanságot biztosít mimóza lelküknek, vagy ha mégis bántaná valami felelőtlen egyén, esetleg médium bántaná őket azt fel lehet "akasztani", "megkövezni", megszüntetni.

Ez a módszer a XXI. században egy - mondjuk működő - demokráciában nem megoldás, nem szalonképes.

az a következő kérdés, hogy arra kíváncsi leszek, hogy az internetet, hogyan tudják cenzúrázni? Még a magyar szerverekkel csak csak, de a google blog, a facebook, twitter, stb? Majd ír szalaimédiahatóság annamária mark zuckerbergnek egy fenyegető levelet, hogy ha nem szedi le a bejegyzésemet, profilomat a fészbükkről, akkor jól megbünteti?

Azért mi nem kína vagyunk egymilliárd potenciális nethasználóval (vásárlóval), h lefeküdjön nekünk akár a gugli, akár más internetnagyhatalom.

A gyakorlati megvalósításai a törvénynek meg egy vicc, vagy komédia, azaz tragikomédia. Kezdődött a tiloson ice-t káromkodós számával. Az indoklásról - mármint h a szöveg megrontja a tinédzsereket:) - az jutott eszembe, ha ez igaz akkor, nincs szükség oktatási reformra, mert a legbutább tizenéves is hibátlanul beszéli az amerikai angol mindenféle szlengjét:).

De ami betette a kaput az az a vizsgálat, amit a bezzeganya nevű blog ellen indítottak a minap. A blog az anyasággal meg ehhez kapcsolódó mindenfélével foglalkozik, szóval egy gyűjtőpontja a todományos kismamáknak (bár feleségem szerint még ez a legnormálisabb).

Szóval azzal az indokkal indítottak vizsgálatot, h némely szülésről szóló bejegyzés erősen szexuális tartalmú, valamint elretentheti a szülőket a realisztikus (túlzottan durva, médiahatóságiul) szüléstörténetek.

Könyörgöm!!! Hogyan gondolják a születést szex nélkül? A gólya hozza, netán a zegyhát és a kormány áldása alapján szűznemzéssel?

A másik vizsgált bejegyzés ezen az oldalon a gyerekek káromkodásával foglalkozik. Ez a bejegyzés az indoklás szerint túlságosan trágár. Ha a trágárság a téma, azt hogyan lehet trágárság nélkül leírni, továbbá akinek van volt kisgyereke az tudja, h a gyerekek ezt felszedik, mint a koszt, a szülőnek éppen az a dolga, h megmondja a gyereknek, hogy ezt neked nem lehet.

Elképesztő!!!

A legsötétebb diktatúrákban (leszámítva talán északkoreát) nincs ilyen médiatörvény.

A sajtószabadság, a demokrácia egyik nagyon fontos vívmánya, alapelve!

Akinek fontos: Tüntetés a magyar sajtószabadságért

2011. jan. 14., péntek, 18:00, Kossuth tér

http://www.facebook.com/event.php?eid=174931022547487

Testvérek

Valamelyik nap Flóci már nagyon ki volt (értsd nem aludt délután egy "szemhumást" sem), így betettük a hintába, az általában ideig-óráig segíteni szokott. Erre odapenderül Micikó miközben hintáztatom a kisebbiket, hogy ha éééénis. Mondom neki, hogy most Flóci hintázik, majd utána te is. Erre azt mondja, nem nem én lökdöm!!

Szóval ő akarta hintáztatni:) Mondom neki, lehet, de óvatosan! Fogja a hintát és elkezd magyarázni:

- Üdesen kapaszkodj Fóóóci!,  Hinta, palinta, régi dunna kiskatona.

Énekelt neki és hintáztatta. Olyan aranyos volt, van is rá képes-hangos bizonyíték:

Íme, sajnos az ének lemaradt:)

Olyan jó volt nézni a két lányt, az okos nagyot, ahogy hintáztat és a kicsit, aki mint valami félistenre tekint fel Micikóra:)

Jelzés a zuniverzumnak :-)

Szóval jó régen írtam.
Ennek részben történésbeli, részben fizikális okai vannak.
Ami a történésbeli részt illeti azzal az a helyzet, hogy jól ki akartam találni a következő posz(okat), ez még most is folyamatban van, szóval lesz új írás csak idő köll.
Ami pedig a fizikális részt illeti, szóval... Elég fura kis karácsonyunk volt. Először a zanyja betegedett meg a családnak ( vérusos torokgyulladás, láz) 22-én, majd 25ére én dőltem ki a sorból valami gyomorrontásszerű izével. Közben karácsonyi készülődés, sütés főzés bevásárlás, szülők látogatása, szabadság helyett munkahelyi ügyelet. Elég sűrű volt.
Mostanra kicsit rendeződött a helyzet az élet visszatért a normális kerékvágásba, ergo most időm nincs nagyon írni.

A lényeg a lényeg ez most csak egy gyors helyzetjelentés, hogy élek és úgyahogy működök.

Reményeim szerint legkésöbb jövő héten jönnek a hiánypótló posztok.

Published with Blogger-droid v1.6.5