Találékony anyuka esete a kúszóművésszel (március)

Már hónapok óta szinte az őrületbe kergeti a teljes családot Manó, azzal a kétségbeesésével, hogy Fóci nem mászik négykézláb. Mert, ha kimarad egy ilyen mozgásfejlődési-fázis – vagy hogy is hívják – a gyerek fejlődésében, akkor az később tanulási zavarokhoz (diszgráfia, diszlexia, diszösszevissazság) vezethet. Hiába mondja neki nagymama, nagypapa és én is, hogy ez nem biztos. Mondom neki, hogy nézzen meg engem – szép száll dalia már nemlegényt – én sem négykézlábaztam soha, csak hason csúsztam, aztán fogtam magam és felálltam, nem lett semmilyen disz izém (bár most ahogy ezt írom, kb. két percenként javítok bele, mert kihagyok betűket, vagy más betűt írok,J de persze nem vagyok gépíró).

Mindegy ő aggódik. Megértem, mert mint minden szülő jót akar a gyerekének, megvédeni, segíteni stb. Mert mi lesz ha…

Szóval kitalálja, hogy abból az anyagból, amiből a szőnyegek aljára szoktak csúszásvédőt csinálni, készít egy térdvédő-szerűt Fócinak, mert biztos az a baja, hogy a parkettán kicsúszik a lába és így nem tud rendesen négykézláb menni. Az ötletet tett követi, elkészül a sípcsontvédő és szőnyegalátét speciális keveréke a Húber-Kocz féle négykézlábazást javító háló:

A négykézlábazást segítő Húber-Koncz féle eszköz

Nagy nehezen ráküzdjük a hevesen tiltakozó Fócira és lessük a hatást. Működik is meg nem is. Ha leteszi a térdét, akkor megtapad a lába és nem csúszik ki, tudna négykézláb menni, de ez a fránya cucc folyton elcsavarodik, és ugye a vádliján tök hatástalan. Telik-múlik az idő, lessük van-e hatása a cuccnak. Ez az, ami soha nem fog kiderülni, de tény Fóci elkezd négykézláb menni. HURRÁ! - gondoltuk ekkor mindannyian. A család azért, hogy abbamarad az aggodalmaskodás, Manó azért, mert nem törik meg a mozgásfejlődési izéje a lányunknak.

Lábjegyzet:

Egy kicsit úgy jött ki a dolog, mintha én egy kicsit feleslegesen eltúlzottnak éreztem volna Manó aggodalmaskodását ebbe az ügyben. Azért azt lássuk tisztán, hogy mint minden anyuka otthon ül és aggódva lesi csemetéje fejlődését. És ha valami rendellenességet tapasztal (NEM MÁSZIK A GYEREK!), akkor azonnal aggódni és nyomozni kezd. Ekkor jön a képbe a zinternet áldásossága, vagy éppen áldatlansága. Millió információ, ami egymásnak ellent mond, plusz van egy elég furi (és akkor még finom voltam) gyerekorvosunk (mint azt írtam), aki ilyen korszerű orvos (kutatásokat olvas, és azokat ténynek veszi). Nem egyszerű ez a helyzet. Manó meg aggódik, és ha aggódik, mindig a legrosszabbtól fél. Szerencsére Fóci rácáfolt az aggodalmakra és elindult, sőt azóta, mint a villám megy négykézláb!

Ez a szerencsés vége!