Napok óta hatalmas titkolódzás és készülődés előzte meg a szülinapomat februárban. Manó és Micikó összeesküvők módjára vásárolni járnak, titkos hozzávalókat vesznek, közösen tervezgetnek.
Elérkezett a nagy nap, reggel Micikó a következő felkiáltással ugrik az ágyba a hasamra:
- Apa tudod, neked ma van a szülinapod! Boldog szülinapot!
Meglepő, kicsit fájdalmas, (pont a gyomorszájamra ugrott álmomban), és hihetetlen jó érzés volt!
Még reggel munkába menet elhatároztam, hogy ha sikerül, akkor eljövök korábban, így lepve meg a lányokat szülinapom alkalmából. Sikerült is a korábban eljövetelt abszolválnom, úgyhogy már körül otthon voltam.
Megyek be a lakásba, az ajtó kulcsra zárva
- Ezek meg hol lehetnek? – gondolkodom el.
Na mindegy, legalább meglepem őket. Gyorsan elrakom a cuccaimat, csinálok egy kis „meglepirendet” és bebújok a résnyire nyitva hagyott fürdőszoba ajtó mögé. Telnek-múlnak a percek, sehol senki, közben eszembe jut és gyorsan lehalkítom a telefonomat, nehogy egy váratlan e-mail, vagy sms eláruljon.
Egyszer csak hallom a folyosóról Micikó félreismerhetetlen trappolását és kiabálását:
- ana, ana gyeje már, csinájjuk meg a tótát apának!
Na, mondom, itt készül valami nagyon. Meghúzom magam, de persze a kis cserfes egyből kiszűr a fürdőszobában és beront hozzám, Manó meg próbálja rávenni Micikót, hogy a koszos bakancsát vegye már le. Erre kijövök a fürdőből és elkurjantom magam:
- Meglepetés
Szegény Manó majdnem szívinfarktust kap a meglepetéstől. Nem számított rá, hogy ilyen korán hazaérek, és korhol kedvesen, hogy de még sehol sincs a meglepetés.
Lassan előkerül a hűtőből a hihetetlenül szépen kinéző meggytorta, és megkezdődik a díszítés. Persze ebből a "kistornádónak" is ki kell venni a részét, állandó – ana, én is kiáltásokkal Manó lába alatt kavarog, segít tejszínhabot felverni, gyertyát, feltűzni, szóval ott hátráltatja a készülődést, ahol csak tudjaJ.
Ennek ellenére elkészül a torta és az asztalra kerül, jön az éneklés, gyertya elfújás (amiből néhány kicsit rá is olvad a tortára, de sebaj!), majd a nagy evészet.
Ennek ellenére elkészül a torta és az asztalra kerül, jön az éneklés, gyertya elfújás (amiből néhány kicsit rá is olvad a tortára, de sebaj!), majd a nagy evészet.
Később derül ki – és vallja be nagy nevetve Manó - , hogy a nagy kapkodásban két évet öregített rajtam, ugyanis ennyivel több gyertyát tett fel a tortára, sebaj, ezzel megspórolta a következő 2 év születésnapjait, hisz azt már most előre megünnepeltükJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése