Telet kérek karácsonyra:-)

Mindenki fanyalog, hogy hideg van, meg sötét.. és nyarat akar.

Miért is?

Ha hideg van fel kell öltözni, részemről a hideget sokkal jobban szeretem, mint a pokoli 40 fokot nyáron. Hideg ellen fel lehet öltözni, de van egy társadalmilag elfogadott szint ami alá nem illik vetkőzni, de az embernek még mindig melege van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyen mínusz40, de a 10-20 fokkal még semmi bajom.

De...

Egyrészt a tél ilyen másrészt én szeretem. Imádom ha nagy a hó, és csak távoli zajként lehet a közlekedést és a várost hallani, mindent letompít, békéssé tesz a hó. Jó benne sétálni, ahogy ropog a lábam alatt..

Még akkor is szeretem, ha be kell menni dolgozni a városba. Egyszerűen mindent olyan békéssé tesz, nincs kedve az emberke rohanni sem, csak élvezni a havazást.

A téllel inkább akkor van baj, ha csak leesik a hó és egyből el is olvad, csak a locspocs marad utána, minden vizes, latyakos. Vááááááá. Azt nem szeretem.

Rendes telet akarok, hóval, faggyal. Persze kell a hó a karácsonyhoz, nem is emlékszem mikor volt utoljára fehér karácsony.

A gyerekek is baromira élvezik, hóemberépítés, szánkózás:)

Nemcsak a havat szeretem, hanem a hideget is. A nagyonhideget is. Élvezem, jól beöltözök és szaglászom a hideget, olyan jó illata van. Azt még a város bűze sem tudja elrontani, persze a legjobb ha az ember nem a városban van, de...

Szóval szeretnék már végre rendes telet. Havat, hideget. Nem ezt a leesik elolvad, leesik elolvad izét.

Én ezt kérem elsősorban karácsonyra!

Kirándulás Micikóval

A múlt héten pénteken úgy esett, hogy nem kellett munkába mennem, mégis bementem a munkahelyemre magánügyintézni.

Ezalkalomból arra gondoltunk, hogy legyen ez egy kirándulás Micikóval. Lesz benne villamosozás, hévezés, sok-sok lépcsőzés és mászkálás apával.

Szóval reggel elindultunk a "dógozóba", már a hévhez való séta is izgisre sikerült, hiszen alighogy a megálló közelébe értünk, láttuk, hogy éppen megy el a hév, nosza Micikó kiabálni kezdett:

- Állj meg hív! Megyünk veled dógozóba!

Persze nem várt meg. Aztán mentünk hosszúvillamossal is, innen láttunk a Dunán hajókat, és sok-sok autót, ahogy kislányom megállapította:

- Apa-apa mennyi autó!

Majd leszállva a villamosról lányom kijelentette: - Appaaa, pisíni kell! - nosza berohantunk az éppen kéznél levő bevásárlóközpont férfi wcjébe, és még időben sikerült abszolválni a sürgetővé vállt folyó ügyet. (Persze csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy itthon a kell pisilni kérdésre határozott fejrázás volt a válasz)

Aztán beértünk a dógozóba, ahol apa kollégái adtak Micikónak sok szép kifestőt rajzolni, meg gyönyörű színes ceruzákat.

Volt ám nagy firkálás!

Közben fogyott a magunkkal vitt csicsókás (!?) pogácska(!), és a szörpi is. Körbejártuk a kollegákat, mindenkit levettünk a lábáról (ez főleg Micikó érdeme :-)) mint az enyém), majd lassan mivel kezdett ebédrefordulni az idő elindultunk haza.

Megint sok lépcső lefele, meg liftezés a villamosmegállóig. És lám ismét az a csúfság készült megesni velünk, hogy elmegy a villamos az orrunk előtt  (hasonlóan a reggeli hévhez), nosza felkaptam a rötyögő villamosnak ájj meg-et kiabáló 17 kilós perpétum mobilémet, és futásnak eredtem. Igyekezetünket siker koronázta, elértük a villamos és még sikerült is kényelmesen elhelyezkedni.

A nap jó hangulatát, csak az egyik forgalmas megállóban felszálló fiatalos nyugdíjasok tudták megzavarni, akik az egy megállóra levő piacra igyekezvén szemrehányó pillantásokat vetettek ránk, hogy nem adjuk át nekik a helyet. Szerintem is felháborító, hogy nem álltam fel egy két és féléves gyerekkel a legnagyobb tömegben, csakazért, hogy a láthatóan fitt nyugdíjas néninek átadjam egy megállóra a helyem. És ezt még tudták fokozni is a leszállásnál.

Előre hangosan mondom Micikónak: Figyi, most leszállunk, úgy, hogy én leszállok előre és leveszlek, mert sokan vannak és nem tudlak felvenni.

Ezután a nyugdíjjas kommandó amint megállt a villamos elkezdett veszettül igyekezni az ajtó felé, én vártam egy kicsit, majd felálltam és kézen fogva elindultunk az ajtó felé. Kishijján letapostak. Egy sportos, öntudatos néni kishijján lelökte Micikót a lépcsőről, mondván:

- Fiatalember igyekezzen már, ne tartson fel mindenkit!

Kicsit később ez a kedves banya (mert erre most nem akarok csúnyábbat és mást mondani) a zebránál, majdnem az úttestre lökött minket, mert ő siet a másik villamoshoz, át is rohant a piroson, és egy hajszálon múlott, hogy utol nem érte az Isteni igazságszolgáltatás egy kanyarodó autó képében.

Mi szépen megvártuk a zöldet, kényelmesen elértük a villamost, amin velünk szemben ült a sietős bánya. Ennyit a haláltmegvető sietésről:)

A villamoson Micikó produkálta a nap mondását. Amikor az utastájékoztató közölte, hogy a Budafoki út következik, Micikó fennhangon kiabálva közölte vele, hogy:

- De bácsi mi hazamegyünk!!!!

Kis villamosozás és hévezés után kellemesen elfáradva értünk haza.

Jó kis délelőtt volt.

A kisnyugdíjjasokat meg a fene sem érti. Egész nap ráérnek, semmi fontos dolguk, mégis mindenkin áttörve sietnek a piacra, biztos, mert elfogy a zakciós krumpli. Attól meg ölni tudnék, ha egy kisgyerekessel szemben viselkednek így. Nem értem. Az én szüleim is nyugdíjasok, mégsem mindenkit fellökve törtetnek a teszkóba, mert sietnek. Ők az mondják, hogy ráérnek egész nap, inkább kényelmesen elintéznek mindent.

Nem baj, nem hagytuk mi ketten dógozóba menő kirándulók, hogy ilyen ostoba emberek elrontsák ezt a szép délelőttöt.

Birkapörkőt

Megint politikáról lesz szó, sajna :(
Mégpedig a magánnyugdíjról.
Most elsősorban nem arról lenne szó, hogy mit tett, tesz ezügyben a zemberek kormánya, hanem arról, hogy az érintettek mit tesznek.
Semmit!
Ez a legnagyobb gond, mert ha ez egy ilyen ország, akkor tényleg mindegy mit tesz a kormány a nép "az istenadta nép" mindent lenyel, lehet vele akármit tenni.
Más országokban, kultúrákban ilyenkor kimennek az utcára, tüntet, esetleg szétvernek, ezt-azt, de a kormány a saját bőrén érzi, hogy valami nem oké, ezek itten "impertinens módon viselkednek, dobáloznak, meg izé...".
De nem itt, egy-két értelmiségi, közgazdász felemeli a hangját, az emberek egymás között zúgolódnak, esetleg 6-800 ember békésen kivonul a parlament elé. Ennyi.
Ez nem tiltakozás, nem komoly nemtetszésnyilvánítás, ez, ez... Nem tudom mi. Éttermiségi nyavalygás. Sem a tiltakozás, sem pedig a kormány tette nem éri el az emberek ingerküszöbét, ez szégyenletes.
Hiszen, hogy nagy szavakat használjak: a jövőnkről van szó. És tényleg. Ha nincs csak állami (jelenlegi állami rendszer reformok nélkül), akkor nekünk, mostani "fiataloknak" nem lesz nyugdíja, hiszen addigra a mi befizetéseinket többszörösen feléli a rendszer,nekünk még hidegvízrevaló sem jut, nemhogy normális nyugdíj.
Én pedig nem szeretnék a gyerekeimre szorulni, ha már aggastyán leszek....

Nem értem az embereket. A kormány egy mozdulattal kihúzza a zsebükből az évek alatt összegyűjtött, nyugdíjra félretett pénzüket, és csak ülnek és tűrnek.

Mint a birkák.

Nevetséges, bár inkább szomorú. Azon gondolkozom, hogy hogyan lehetne a zembereket ebből a fásult állapotból kimozdítani. Arra jutottam, hogy sajnos csak egy módszer van: a populizmus! Ha lenne egy olyan politikai erő, aki ezt a kormánnyal szemben felvállalja, és elkezdi egyszerű, reklámszlogenekkel bombázni a népet, akkor lenne valami. De a mostani párrtok közül erre senki nem képes, vagy nem akarja. A cocialisták teljesen impotensek, az elempé ugye egy rakás éttermiségi, aki inkább filózik, a jobbik pedig? boldogok, hogy odajutottak a húsosfazékhoz és most (elnézést a kifejezésért) ülnek zsíros pofával és elégedetten böfögnek.
A szakszervezetek? Jelentős részük valamelyik politikai párt lekötelezettje - elsősorban a kormánypárté - tehát hallgatnak, mert a gazdi, nem mondta, hogy ugass kutya.

Ennyi. Ez inkább csak feszültséglevezető, filózófia, mint.....
Mint micsoda? Én sem tudom mit is kéne tenni, de valamit biztosan, mert ez így már azt mutatja, hogy olyanok leszünk, mint Venezuela, csak nekik van mire keménykedniük (olaj), vagy mint északkorea, akik meg keménykednek és éheznek. Ezt azért nem szeretném.

közös lónak...

Jó dolog a közös de...

Naivan azt gondoltam, amikor a mostani lakásunkba végre valahára beköltöztünk, hogy annak ellenére, hogy itt is legalább 90 ember lakik egy lépcsőházban, nem lesz minden közös rész rövid idő alatt okádék lepusztult.

Abból indultam ki (utólag láthatóan hibásan), hogy itt mindenkinek saját a lakása, keservesen összekuporgatott pénzéből, vagy sok évi hitelre vette, tehát nem érheti utól a cucialista panelek átka, ahol a ház, lakás a gonosz hatalomé volt nem az enyém. Sajnos nem avval van a baj, hogy kié a ház/lakás, hanem az emberekkel, ezzel kellett szembesülnöm már a beköltözés után pár héttel is.

A szemét az üres kuka mellé lett dobva, a lépcsőház fala összerugdosva, liftből az izzók, korlát kilopva leszerelve, stb.

Ez csak az első pár hónap.

Szomorú, elkeserítő, felháborító.

És az az érdekes, hogy nem kifejezetten lumpen, bunkó emberek laknak a házban. Általában a középréteg. Mégis...

Semmire nem akar figyelni, csak arra, ami a lakása ajtaján belül van, az hogy kilépve az ajtón kutyaszarba csikkbe és bűzbe gázol esetleg, az nem miatta van, hanem a közös képviselet nem végzi a munkáját. Nem, nem ő szemetel, rongál a házban, hanem a gondnok, stb. éjszakánként. Ezek az emberek nem fogják fel azt, hogy a ház is az övék, maguknak teszik tönkre, hisz a rongálásokat, szemétszedést, takarítást az általa fizetett (ha egyáltalán....) közös költségből fizeti a ház.

Alapvetően ez persze nem csak helyi jellegű gond, hanem sajna országos.

Az emberek nem fogják fel, hogy az általuk az utcán szétdobált szemetet, összefujkált, tönkretett buszot, villamosokat az által befizetett adóból hozzák helyre.

Erre általában az a magyarázat, hogy hát ez nem az enyém.

DE.

A tiéd is, mert a te országod, városod, házad, stb. a te adódból.

Múlt héten vonattal mentem a szüleimhez (ilyen elővárosi, városon belüli vonatozás). Az állomás, ahol hozzájuk le kell szállni, kb. két éve épült újjonan. Padokkal, színes szagos utastájékoztató táblával mindennel. Baromira örültem neki akkor. Egyrészt annak, hogy szép és új, korszerű, másrészt annak, hogy így az eddigi bő másfél óra helyett 25-30 perc alatt értem a munkába (akkor még a szüleimnél laktunk).

Szóval megérkeztem és és....

Nem tudok rá most jó kifejezést. Elhánytam magam? Majd elájultam?

Minden esetre finoman szólva is megdöbbentem. A padok széttörve, a hirdetőtáblák üvege, neonjai be és összetörve, az utastájékoztató tábla leszakítva, és minden a végtelenségig összefújkálva. Ráadásul ez nem egy klasszikus külváros, hanem ez kertváros sok-sok új drága kertes családi házzal.

Elkeserítő.

Úgy gondolom, hogy amíg az országban élő emberek többsége nem érti meg és tanulja meg a közös értékek (most csak atárgyakra gondolok, mert az immateriális értékek boncolgatása túl messzire vinne) megőrzésének fontosságát, addig ne várja el azt, hogy igazán felelős vezetés legyen az országban. Mit várunk? A szemételdobálós, rongálós, villanykörtelopók közül - magunk közül - választunk vezetőket is.

Published with Blogger-droid v1.6.5

"Az igazi kereskedő"

A múlt héten szükséghelyzet állt elő. Manónak nincs átmeneti kabátja :(.

Az egyszeri ember ilyenkor mit csinál, hova megy? Hát a TURKÁLÓba.

Nosza mi is felkerekedtünk mind a négyen egy szép napos szombat délelőtt, hogy elmegyünk vadászni. Van errefelé egy elég jó és olcsó turkáló, amit egy régi moziból alakítottak ki. Alapvetően nincs sok baj vele, csak annyi, hogy például hétvégente este diszkóként üzemel. Tehát a térbe, hogy úgy mondjam belediffundál szagilag a kocsmaszag. Ami lássuk be egy ruházati bolt esetében nem túl előnyös.

Nade, ha nincs ló jó lesz a szamár elv alapján - nem volt "kedvünk" 6-8ezer forintot adni egy új kabátért - nekünk ez jutott.

Már félútnál Micikó kijelentette, hogy: - Apa vegyél fel!

Tehát innentől a nyakamba cipeltem ezt a mozgékony 17 kilót.

Belépünk a züzletbe - Micikó még mindig a nyakamban, nem lehet letenni, mert rögtön kiborul - rámrivall kedvesen egy eladó, hogy aszongya:

- Nem látja, hogy leveri, és ha leesik akkor ki kell fizetni ám! A gyereket meg így nem lehet behozni!

Hirtelen nem mondtam semmit, mert első mérgemben tuti leordítom a fejét.

Közben meglett a kabát, szép is jó is, csinos is és csak 1500 píz.

Meggyünk fizetni, a pénztárnál a hölgy közli 500 lesz, pedig rajta a cetli és nem is acciós.

HA-HA-HA

Még véletlenül sem szóltunk, hogy ez nem annyi, ennyit megérdemelnek ilyen vevőcsalogató hozzáállás után.

Igazán persze nem ez az ezer forintos vicc most a téma, hanem a kereskedői hozzáállás. Nem is tudom, hogy az ilyen emberek hol élnek? Azt gondolják, hogy akárhogy beszélhetek a vevővel, az akkoris fog vásárolni?

Sajnos a többség igen.

Mi azonban elhatároztuk, már jó régen, hogy ha egy üzletben a lézengő eladók dacára sem foglalkozik velünk senki, vagy "nem túl udvariasan" érdeklőlik szándékaink felől, akkor feltűnően távozunk és többet oda nem megyünk.

Példa az egyik cukrászda.

Tavaly előtt nyáron csavarogva késztetést éreztünk egy hűsítő cukrászipari termék elfogyasztására. Bementünk hát az első helyre. Ajtó kinyit, babakocsi betol, vendégjelző bip-bip, ajtó becsuk. Bent 3 darab eladó mélyen gondjaiba mélyedve pletykál. Nézzük a fagyikat, hangosan megtárgyaljuk, mit és mennyit, stb. Egy fikarcnyi érdeklődés sem irányunkba a személyzet felől.

Mondom Manónak jó hangosan, hogy: 

- most elszámolok 10ig és ha nem jön ide senki, akkor megyünk és nem jövünk "ERRE A SZAR HELYRE TÖBBET".

1,2,3...10

- Viszont látásra

Erre az egyik eladó:

- Akkor nem kérnek semmit?

- Itt? Mi? Ja, semmit.

A hölgy megrántotta elegánsan a vállát és visszaállt pletykálni.

A boltok eladói, arra vajon nem gondolnak, hogy ha így, vagy éppen sehogy nem beszélnek a tisztelt vevővel (legyen az bármilyen viselkedésű, korú, stb), akkor az bizony nem fog vásárolni, és ha nem vásárol, nincs forgalma az üzletnek. Tönkremegy, ő munkanélküli lesz, ha alkalmazott, akkor szarik rá, mert a főnöké a bolt. Ha főnök akkor csak szimplán tönkremegy.

És nekiáll szidni a szuper-hipermarketeket, a kínaiakat, mert miattuk ment tönkre.

Nem. Azért lett munkanélküli/ment tönkre, mert nem tud, vagy akar "vevő centrikus" lenni. Érdekes módon a "kínai" boltok 90%ában, ahol eddig jártam az alkalmazottak (akár ázsiai, akár helyi erő), akár a tulaj, maximálisan kedves és szolgálatkész volt. Hát ezért maradnak meg az ilyen üzletek könnyebben.

Lehet őket szidni, hogy ilyenek, meg olyanok, de egy biztos a kereskedéshez, a vevővel való bánásmódhoz értenek.

Talán ezt kéne megtanulni tőlük és akkor a helyi boltok is versenyképesek tudnának lenni.

Ha valakit érdekel a két kedves bolt címe, akkor a címek a "szerkesztőségben" elkérhetőek.

Grafikonművészek.... Hogy micsoda??????

Olvastam egy cikket az Indexen, hogy aszongya: Grafikonművészek nyerték az Aviva-díjjat.
Hogy mi van?

Valami statisztikai verseny vagy mi ez? De akkor mit keres a kultúra rovatban. Mire végigolvastam sem lettem okosabb. A cím igaz, és tényleg "képzőművészetről" van szó benne.

Idézem: "díjat elnyerő páros a "politikai dizájn, kísérleti közgazdaságtan, társadalmi manipulációs technológia" területén kifejtett munkájáért kapta a kortárs képzőművészeti elismerést."

Ez hol képzőművészet? Biztos az én készülékemben van a hiba de nekem ez a szó azt jelenti, hogy bemegyek egy kiállításra, megnézek műveket, amik valami gondolatot (jobb esetben akár többet is) ébresztenek bennem.

De nem ebben az esetben.

Sajnos kénytelen vagyok újabb idézethez folyamodni a jobb érthetőség miatt: "A kurátoroknak oly kedves irányvonal esetében a nézőnek sokkal többet kell olvasni, grafikonokat böngészni, mint tárgyakat nézegetni. Kritikai él nélkül, a tényszerűséghez ragaszkodva jegyezzük meg, hogy elveszettnek érzi magát az a kiállításlátogató is, aki alapos háttérmunka nélkül próbálja megfejteni a konceptuális, a tudományos világgal közösködni kívánó munkákat."

Szóval, mielőtt elmegyek megnézni ezeket a műveket kis túlzással elő kell vennem a KSH évkönyvet, végigolvasni azt (ami lássuk be elég hasfájdító egy dolog), majd ha ezután megyek el és nézem meg ezeket a "zizéket", akkor fog nekem valamilyen élményt adni?

Ez így egy kicsit fura.

Saját magam, az általam látott élmények alapján szeretek művekről "élményanyagot létrehozni". Ez a lényege nem?

Az egy másik kérdés, hogy az ember elolvassa a kiállítás koncepcióját, - ha ez egy olyan tematikus cucc - hogy meglelje a vezérfonalat, de nem itt. Van egy írott vezérfonal, amihez én megtekintem a kép illusztrációt. Ez akkor egy 3D-s képeskönyv? Elolvasom a szöveget, amit a képek illusztrálnak? Vagy mi?

Nekem már az úgynevezett koncept-művészet is egy kicsit sok, de azt még értem.

Hogyan fogja ez a fajta képi alkotásmód betölteni azt a művészeti szerepét, hogy vizuális ingereket közvetítsen mindenki részére, ha eleve kizárok bizonyos embereket? Ha egy egyszerű látogató betéved soha a büdös életbe nem fog neki ez semmit mondani. Ez a rossz értelemben vett értelmiségi elitizmus. Olyan nyelven beszél olyanokkal, akik biztos hogy értik, nehogymár más alantas izé is itten részese lehessen valaminek.

Pfujjj.

Szép módszeresen szegregálódik ezáltal kulturálisan is a társadalom. Csak akkor az a kérdés, hogy miért is csináljuk ezt? A magunk örömére? De akkor miért állítjuk ki?

A képzőművészet nem egy olyan dolog, ami reflektál valamilyen társadalmi, történelmi, egyáltalán minket embereket körülvevő dologra vizuális eszközökkel, bevonva, megérintve azokat is akiknek mesélek?

Ez szerintem olyan, mintha egy regényíró titkos kódnyelven írna regényt, olyan nyelven, amit csak kevés beavatott ismer. A többi ember - olvasó - meg kap egy vaskos kódfejtő füzetet és nekiállhat otthon desifrírozni. Nem túl életszerű, hogy így mondjam.

Ha ez a tendencia igaz, akkor komoly baj van a képzőművészettel és a társadalommal (ez utóbbival sajnos tényleg, de ez jelen esetben nem kérdés). Nem mindenkihez akar szólni, megmutatni, hanem csak a beavatottak szűk rétegéhez.

Remélem ez csak egy hóbort, egy gyorsan tovatűnő trend, egy rossz álom. Azonban ha mégsem az, akkor a világ a legjobb úton halad afelé az "ideális társadalom" felé, amit Huxley a Szép új világban leírt.

Szomorú ez :(

Ez az egész nem arról szól, amit gyakran hallok kortárs művészetben kevésbé járatosaktól, hogy illlyet a gyerek rajzol az oviban, stb.

Nem.

Semmi bajom a (hogy úgy mondjam) nem "szájbarágó művészettel". Nem az a művészet csak ahol az autó autó, és a fa meg fa és olyan színű is mint az a valóságban. A képzőművészet nem a valóság egy az egyes reprodukálása csak, ezen azért már egy nagyjából 100 éve túl vagyunk.

Imádom Kandinszkij-t, Mondrian-t csak hogy egy pár példát említsek. Nem a non-figurális, avantgarde művészettel van bajom, csak ezzel az izével, ezzel a könyvtárban olvasós elitista nemistudommivel.

A teljesebb kép megértéséhez itt olvasható az ominózus cikk: http://index.hu/kultur/2010/11/04/grafikonmuveszek_nyertek_az_aviva-dijat/

Közlekedj OKOSAN!!! (kedves meglepetés a bkv-től)

Már kedd reggeltől rettegésben élek.

Mármint ami a hazafelé és a munkában jutást illeti, mivel aznap reggel ahogy kómásan állok a HÉVet várva, közli egy kedves tömegközlekedési dolgozó hang a hangosbeszélőn, hogy szerdától egész héten át csak pótló busz lesz Hév helyett.

Na ez a hét is jól kezdődik..........
Ezzel főleg nem a tömeg a gond, hanem a közlekedés.

A tömeg ugyanis, mint a birkacsorda, amint meglátja a megállóba közeledő buszt megrohanja azt és felpréselődik rá, csak a szemüket - eszüket nem használják. Ugyanis mögötte legalább egy ha nem kettő busz jön még. Közvetlenül! Én rutinosan megvárom ezt (mármint a következő buszt), leülök, mint az urak és kényelmesen beérek a Borárosra.

Jó jó mondhatjuk, hogy sietnek, és ezért préselődnek fel.

Viszont egészen pontosan 6 centivel előznek meg, mert a két busz csont egyszerre ér oda. Nem a sietség miatt van. Egyszerű csordaszellem. Ez nekem, jó, mert amíg ez így van én urasan utazom, ők meg káromkodva, összepréselve :).

Visszakanyarodva az alapgondolathoz: Jesszus mondom, akkor kezdődik a szívás, főleg hazafelé, A Szabadkikötő út olyan 5től rendszeresen be van állva mint a beton. Tudom milyen azon pótlóbusszal szívni, tavaly nyáron 2 hétig jártam így kelletlen.

Borzasztó.

Reggel még istenes, elég gyorsan beér a busz, az nem gond.

A helyzet úgy hozta, hogy szerdán nem arról jöttem haza délután, így szerencsére ezzel nem szembesültem. Eljött a nagy nap. A mai. Muszáj lesz pótlóznom. Szívtam a fogam már reggeltől mi lesz itt hazafelé.

Elérkezett a nagy pillanat, felszálltam. A Soroksári út egy kicsit nyögvenyelős lett, de elég gyorsan abszolválódott. Rátértünk a "félelem országútjára". Kilesek előre látom a kocsit egymás mögött virító piros lámpáit egy helyben állni.

Kész, vége, itt alszunk.

De ez csak átfutott az agyamon, nem is nagyon tudatosult, mert a busz nagy iramban tolja bele az orrát ebbe az álló vörös erdőbe és nem lassít.

Mi van itt? Nem lát, vagy csak tömeggyilkosságra készül?

Kiderült, hogy én vagyok vak. Ugyanis én a belső sávot láttam állni, a külsőt..... 

Nem hiszek a szememnek:

BUSZSÁVVÁ ALAKÍTOTTÁK!!!!!

Hihetetlen. Valaki gondolkodott.

Végig rendőrök állnak a Szabadkikötő úton be a csepeli végállomásig és segítik a buszokat, elkapják a - "könnyűvérű", buszsávban szökő - autósokat, takarítják a pótlónak az utat.

Szóval ezt is megértük. Van valaki, valahol, aki gondolkodott azon, hogy ne a szegény tömegközlekedő százakat szívassuk egy pályafelújítás miatt - hiszen a buszon legalább 100an vannak - hanem álljanak az autósok sorba egy kicsit úgyis minden autóban egy max. két ember ül.

Igen ennek valahogy így is kéne működnie mindíg, nem csak ilyen rendkívüli esetben. A városban nagyjából a személyautóktól van dugó, attól nem megy a troli, busz villamos. És hány ember ül egy ilyen autóban? 1. És mennyien a buszon, villamoson, trolin, stb? Legalább 100an. Szívjon ő. Én arányaiban kevesebb környezetet szennyezek, kisebb dugót csinálok, mint ő. Legyen így egyenlőség.

Félreértés ne essék nem az autózással van bajom, csak azzal, hogy az emberek 60%-a "szarni is autóval jár". Inkább beül az autóba, áll a dugóba, vadássza a parkolóhelyet, fizet, vagy éppen nem a parkolásért, míg ha otthon hagyná, elsétálna a buszhoz, felülne (igen-igen a tömegközlekedés is lehetne jobb) és kényelmesen, sokkal olcsóbban bejutna a munkába, ügyet intézni, mint most. Mert ő, a szomszéd, a kolléga és még sok sok autós így tenne és kisebb, vagy egyáltalán nem lenne dugó.

Persze. Azért tudjuk jól, hogy vannak szituációk, helyek a városban ahova jobb autóval menni. Tudom.

De ha csak ezek az emberek ülnének be a zautóba már jobb lenne.

Na mindegy. Most nekem és még ma - a héten - végre egyszer nekünk lett jó bkv-zóknak, nem mi lessük az elsuhanó, furakodó autókat, hanem azok minket.

Köszönöm a gondolkodást (gondoskodást).
Jó esett!

ABé és a magánnyugdíj (avagy hogyan ne kommunikálj a néppel

Azon nevetek (persze kínomban), hogy most két párt is rendezett Alkotmánybíróságot megvédő békés tüntetést, ahova meglepő módon nagy túlzással 2ezer embernél több nem ment el. Ez szerintem nem azt mutatja, hogy ez az embereket nem érdekli, hanem csak azt, hogy nem tudják ezek a pártok, hogy mit is kell mondani a népnek, ahhoz, hogy látványosan sok ember jöjjön össze egy ilyen megmozduláson.

Ezért jó egy értelmiségi párt. Ugyanis ők azt mondják a népnek, hogy: veszélyben a jogállamiság!

Na ebből a nép egyszerű gyermeke nem érez veszélyt, mivelhogy nemis nagyon érti miről beszél ez a csávó. Ellenben, ha azt mondják nekik, hogy ezzel a kormány olyan törvényeket tud hozni, hogy még több és több pénzt tud elvenni tőled ember, mint eddig és nem lesz aki ezt megakadályozza, akkor már kapisgálják.

Ki fognak menni az uccára és követelik, hogy ezt a izét ne lehessen.

Szóval kéne egy ügyes márket-inges csapat, aki fordít éttermiségiről egyszerűmagyarra.

Ugyanez igaz a magánnyugdíj-pénztári vitára is. Ha azt mondják a népnek, hogy ez törvénytelen, meg, hogy nem jogszerű az eu-n belül, stb., akkor a kutya sem érti.

Viszont ha azt kiabálnák elég hangosan, hogy:

EMBEREK, EZEK ELLOPJÁK A NYUGDÍJJATOKAT! mindenki értené.

Ha párbajozol okosan kell tudni fegyvert választani. Ja és még egy közhely: Acél szentesíti az eszközt!

Amennyiben ezeket figyelembe vennék akkor sikeresebbek lennének ezek a demonstrációk valószínűleg és talán el is érnének vele valamit.

Az már egy másik kérdés, hogy az embereknek azt kéne végre megérteni, hogy vannak olyan dolgok, aminek az érdekében felül kéne emelkedni mindenféle idiótisztikus politikai közhelyen és nézeten, és össze kéne fogni. Mert ha ezt nem teszik (tesszük) meg, akkor, hogy a klasszikust idézzem: "elkúrtuk, nem kicsit, nagyon!

Nem lesznek a rendszerben demokratikus ellensúlyok, amik ahhoz kellenek, hogy ne tudjon egy adott kormány gátlástalanul mindent megtenni.

Nem a kormányzat jó vagy rossz döntéseinek minősítésére kell az alkotmánybíróság, hanem ahhoz, amihez a fociban is a játékvezető (ő nem azért van ott, hogy uralja a játékot /jó esetben/, hanem azért, hogyha megszűnik játék lenni a játék, akkor figyelmeztesse a kollégákat, hogy az érvényes szabályoktól kissé eltértek, és visszaterelje azt a megfelelő mederbe).

Erre a visszaterelésre való ez a "nemes bírói testüllet", visszaterelni a játékszabályok közé a kormányzatot. Jól ki van találva, nem kéne ezen változtatni.

A pártoknak meg (már legalábbis a jelenlegi ellenzék 2/3ának), meg kéne tanulni egyszerűmagyarul beszélni, hogy ne csak ahhoz a  pár emberhez beszéljenek, aki idegen szavak és kifejezések szótárával a hóna alatt született.

A Cehhh (kocsmai társasjáték)

Amikor kocsmába megy az ember a haverokkal, annak az estének van egy általam különösen kedvelt, mulatságos része.
A fizetés (értsd ha mindenki egy számlára ivott egész este)
Már jól besörözve jön a számolgatás, ki mit és hányat ivott, az melyik tétel is a számlán.
A tipikus mondatok ilyenkor:
- akkor én most mennyivel is jövök? 2000?
- nem, mert te csak 5 sört ittál, az csak 1300.
- nem, nem mert én még ittam rövidet is....

Szóval megy az éjszakai nagy fejszámolás. Amikor együtt van a pénz, akkor valaki megszámolja és kiderül, hogy mindenki többet adott, de nem kevéssel.
Minden kezdődik előröl. Közben elmennek a buszok, vonatok, hévek, stb...
Amikor ismét úgy érezzük megvan a pénz, akkor jön a sörrevaló kérése. Mennyit is adjuk? Ugye nagyjából 10% ez a pénz, de ha nem volt jó fej a csávó/csaj, vagy rossz volt a hely/pia, akkor ez átértékelődik. Kezdődik a vita ez nem érdemel ennyit stb. Azért általában mindig annyit adunk a jóembernek ami "hivatalosan" jár.
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy évekkel ezelőtt emlékeim szerint törvény írta elő, hogy a borravalót be kell építeni a számlába. Nem tudom így van-e ez még, de ha igen akkor mi mindig busásan megjutalmazzuk a személyzetet (értsd dupla borravaló).

Ez a fizetéses része az esti sörözéseknek, olyan mint egy jól megkoreografált tánc Mindenki hozza a szerepét.
- van a lassan, alaposan számoló
- a profi aki tudja mit és mennyiért ivott és már eleve a borravalóval ráesően toldott részt teszi be
- van "a nekem nagy pénzem van" ember, aki elkezdi azt a befolyt alapból felváltani
- és persze van a kissé luminált versenyző is, aki csak pislog és várja, h majd valaki megmondja mennyit is tegyen be a közösbe

Jó móka. Ez volt tegnap is. Mármint sörözés, a fizess a végén játékkal. Jó volt, jól esett a sör is, a barátok is, és a végén a társasjáték is.

Nagylányszék

Szóval Micikó kinőtte az etetőszékét.

Elkezdtünk gondolkodni, hogy mitévőek legyünk, hisz egy "felnöttszék" még nagy neki és arról folyton le is ugrik. Nem tud a fenekén maradni egy percig sem a kis sajtkukac :)!
Előástuk a lakás legmagasabb székét (Manó varrószéke) de az is alacsony volt.

- Legyen egy párna?
- Nem jó, lecsúszik, leesik.

Kitaláltuk, hogy megkérdezzük gyereklakberendezési kreatív tanácsadónkat és faügyi szakértőnket Mappapát. Hátha van valami ötlete. Volt is. Csináljunk egy magasítót fából a legmagasabb szék ülőlapjára.

Nosza levettük a méretet, Manó, mint szakértő megcsinálta az ülőlap "szabásmintáját". Mappapa meg is csinálta most csütörtökre. Van karfája, le van lakkozva, szóval minden ami kell.

Azóta Micikó még mesét is erről néz, sőt ezen jáccik mindent. Nagyon élvezi, hogy neki van nagylányszéke.

Ezzel egy másik gond is megoldódott, mert így Flócinak is lett etetőszéke, hisz már ő is olyan nagylány, hogy ez kell neki.

Íme a nagylányszék:

Published with Blogger-droid v1.6.4

Hiányok a falakon

Azt nézegetem már egy ideje (főleg este az erkélyen állva bagózás közben), hogy eltűntek a képek és a könyvespolcok a lakások falairól.

Pedig nálunk van egy kb 10 méteres könyvfal es a huszonx négyzetméteres szoba falain mindenhol képek. Nekem (nekünk) ez természetesnek tűnik.

Persze lehet, hogy csak mi vagyunk furcsáék az egész falas könyvespolcunkkal és a festményekkel a falakon?
Lehet.
Azonban én inkább azt gondolom, hogy egyszerűen nem trendi a könyv. "Sokkal jobban elmondja rólunk, hogy kik vagyunk egy százezer centi képátlójú lcd tv".
Pedig, ahogy ma este is, éppen semmi nincs a 60+ csatornán a tvben.

Ilyenkor én inkább olvasok valamit. (Na jó most épp a neten lógok és posztot írok).

Az a baj azzal, hogy az emberek nem olvasnak, tesznek képeket a szobáik falára hogy "az ember, mint faj, egyik "legnagyobb vívmányát" a fantáziáját nem használják, ezáltal szegényebbek lesznek.

Persze ez lehet, hogy kortünet. Olyan ez mint, a gyorsfagyasztott kaja, gyorsétterem, stb, és a főzés. Nem kell az étel elkészítésével bajlódni, csak megrendelem a pakurakaját a mökdonácba, vagy bevágom a mikroba, oszt csók. Csakhogy a "főzés öröme" (kis túlzással az alkotás) vész el ezáltal.

A tv is ilyen. Nem kell a fejemből csak a szememet használni, készen megkapok mindent (a szereplők arcát, tájat, hangulatot).

Pedig éppen ez az jó része az olvasásban (legalábbis nekem), hogy mindent nekem kell elképzelni, ki kell találni, és ez sztm sokkal pihentetőbb (és nem utolsó sorban izgalmasabb) mint a konzerv valóságot bámulni.

Ugyanez áll a lakások falin a képekre is. Sokkal jobban meghatározza egy tér hangulatát egy, két jó festmény (fotó), mint sok sok gagyi ájkia sz..r.

Nem gondolom azt persze, hogy mindenki falán lógjon vangóg, de egy jó fotó (akár családi is), vagy kép fontos lenne.

Sajnos manapság azoknál az embereknél sem látni kvalitásos, színvonalas képeket (vagy bármilyen képet) a falon, akik társadalmi helyzetüknél fogva (éttermiség) erre, hogy úgy mondjam "predesztinálva" vannak.

Lehet, hogy ez a könyv, festmény (kép) ne adj isten szobor a lakásban egy dinoszaurusz dolog? Van pár kihalásra ítélt lény, aki még ezt jónak, fontosnak érzik, de nem ez a jövö, hanem mondjuk a digitális, virtuális kép (digitális képkeret ÁÁÁÁÁ!) és a virtuális könyv (e-book, BORZALOM!)?

Nem, én ezt nem akarom, és azt se akarom, hogy a lányaim egy ilyen fantáziaszegény, érzelmi zombi világba nőjenek fel, éljenek. Nekem igenis fontos, hogy ha olvasnak majd, akkor az papírkönyv legyen és művészetet ne egy ócska bóti printen lássák csak, hanem saját szemükkel is. Használják a saját agyukat ezeknek a dolgoknak az értelmezésére, kitalálására.

Hogy a főzésnél maradjunk: tanuljanak meg "főzni", de necsak átvitt értelemben, hanem tényleg. Tapasztalják meg az "alkotás örömének" (de szép közhely hejjjjj!) ezt a tán legegyszerűbb, hogy mást ne mondjak legkézzelfoghatóbb :) módját.

Használják a fantáziájukat, annál nagyobb öröm nem nagyom van, mint, ha mi teremtünk(!) meg egy világot a betűkből, "kusza" vonalakból, sokértelmű kimerevített valóságrészletből (bocs :) fotó).

Published with Blogger-droid v1.6.4

városi optikai "tuning"

Azon töröm a fejem, már egy jó ideje (és ezt már többször kibeszéltem a családdal és barátokkal is), hogy kishazánkban miért szinte csak és kizárólag emlékművek "díszítik" a köztereket, ellentétben a világ nagy hányadával, ahol mindenféle szobrok, "térdekoráló elemek" vannak?

Rosszul fogalmazok, bocsánat, nem az emlékművel van bajom alapvetően, hanem azokkal az emlékművekkel, amik még mindíg az ortodox emlékműszobrászatot képviselik (egy "bácsi" álldogál rajta, vagy egy "szép kopjafa van leszúrva a földbe). Azonban ha valami csoda folytán mégis keletkezik egy nem hagyományos köztéri emlékmű (lásd 56-os emlékmű, az 56osok terén),

akkor jön valami elmeroggyant politikus, hogy le kell bontani.

Azt látom, hogy ez az ország ebből a szempontból (is) olyan, mint ha mi lennénk a XIX. századi Anglia, és benne mindenki konzervatív felsőházi képviselő.

Borzasztó!

Hova tűnt az ország humorérzéke, jó értelembe vett liberalizmusa, lazasága? Az a szellemiség ami az országot a XX. század elején az egész világ egyik vezető szellemi műhelyévé emelte (Szentgyörgyi Albert, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kármán Tódor, stb.).

Kipusztult, mint a T-Rex. (Bocsánat a T-Rex nem is jó példa, hiszen ő a "korszerűtlensége" miatt veszett ki, itt pedig nem erről van szó, hanem inkább a vándorgalamb a jó példa, amit módszeresen kiirtottunk.) Pedig erre szükség lenne, ahhoz, hogy élhető, vidám, barátságos városokat csináljunk magunknak.

Olyanokat, mint például Barcelona (a húgomék ott voltak ősszel, és az ő fotóikon láttam), ahol képesek voltak csak úgy egy park közepére "ledobni" egy Oldenburg szobrot, ami nem állít emléket semmi hősi izének, csak jól néz ki:

Élhetővé teszi az őt körülvevő parkot, le lehet mellé ülni a fűbe, a gyerekek mászókázhatnak rajta (sicc!), stb.

Álmaim városa csupa ilyen hellyel van tele, jópofa, színes szobrok a parkokban, érdekes, sokféle piaccal, eklektikus városképpel (ultramodern és "klasszikus" épületek, városrészek keveredésére, váltakozására gondolok).

Persze ez a fajta szemlélet nemcsak a köztéri szobrokra, hanem alapvetően a közterek formálására is vonatkozik (építészet, parkok, stb.).

Ahogy a nagy "dakota" közmondás tartja: "a reményhal meg utoljára!"

Hát reménykedem, hátha ez a szemlélet, felfogás egyszer (talán még az én életemben) megváltozik, és Budapest (de általában a magyar városok) szerethető, élhető, lüktető városokká válnak, olyanná, a milyen például Budapest is volt.

Kis magyar káhosz á lá BKV ( avagy a pénz nem számít)

Ma amikor a cég által adott novemberi bérletemet átvettem érdekes dologra lettem figyelmes. Az új szelvény nagyobb mint a régi, tartalmaz egy optikai kódot, meg valami sorszámot.

Íme: 

Ezzel az a gond, hogy a régi típusú bérletigazolványba nem fér bele, és ismerve kishazánkat, ha lehajtom a fölösleget, akkor a kaller tuti megbüntet, hogy ez szabálytalan, mert nem látszik a zikszipszilon kód, a nélkül meg érvénytelen. Azt meg kizártnak tartom, hogy egy ilyen hülyeség miatt fogok új igazolványt csináltatni.

Nosza gondoltam eljátszom a hülye utast és megkérdem a BKV-t. És mivel ez már a XXI. század láss csodát a bkv.hu-n ott virít egy szám, de hogy az minek a száma nem derül ki. Bicska bele, felhívtam, nagy nehezen eljutottam a nyomja meg a gombot erdőben az ügyintéző kapcsolása opcióig. Láss csodát egy-két perc után felvette egy hölgy. Miután feltettem neki a kérdést kicsit bizonytalanul egy kis türelmemet kérte, mondván, hogy ő is megkérdezi. Elég gyorsan visszatért a válasszal, ami egy kicsit meg is lepett (már a válaszadás sebessége), de nem kevésbé meglepő volt a válasz, amit adott.

- Nyugodtan be lehet hajtani nem lehet abból semmi baj.

Ezután elkezdtem agyalni, hogy akkor minek is ez a plusz fél centis mező, rajta a barcode-al? Ez egy kicsit nekem a szocialista ipart juttatja eszembe, ahol ha egy kicsit sorjás volt az adott cucc, amit vettél, nem volt semmi baj otthon egy kicsit megcsiszoltad és már jó is volt. Ez is ilyen lenne kicsit nagyobb lett a nyomdában a kifutó? Vagy esetleg ennek van vmi információhordozó jelentősége. Ekkor jutott eszembe, hogy a telefonomban van egy ilyen kódolvasó program, ami ezeket az optikai kódokat értelmezi. Nézzük csak meg vele. Háááát...

A fehér mezőben szereplő számsoron kívül mást nem tartalmaz ez a kód. Akkor miért is van? Gondolom a nyomda ingyé dobta hozzá ehhez a pár bérlethez ezt az uszkve fél centit. Gondolta a BKV is, mint az imént én is a telefonálás kapcsán, hogy PÉNZ NEM SZÁMÍT legyen rajta egy ilyen fícsör is, lássa az a drága utas, hogy van fejlődés is... Bár azt gondolom az egyszeri utas inkább valószínűleg az én gondolatmenetemmel párhuzamosan fog gondolkodni, tehát azt fogja (ismerve a közhangulatot nem csak halkan magában) kérdezni, hogy erre mi szükség volt.

Ez jobb rejtély, mint a Bermuda háromszög, a piramisok építése és társai, márcsak azért is mert maga a készítő sem tudta megmondani mi célt is szolgál ez a dolog. 

EINSTAND ("kis" esti dühöngés)

Az einstand Molnár Ferenc meghatározása szerint:
"Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven: boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése."

Hogyan is kerül ez most ide?
Hát úgy, hogy a magát "forradalminak" nevező kormány feltalálta a spanyolviaszt:
- Emberek ott van a népnek a magánnyugdíjpénztárakban megtakarított sok forintja, miért nem nyúljuk le ezt,  ezzel megfoltozzuk az állami nyugdíjrendszert, anélkül, hogy a meglevő rendszerhez hozzányúlnánk és népszerűtlenek lennénk. Hajrá!

Mi ezzel a baj? Csupán annyi, hogy az emberek köztük én is nem kis áldozat árán kuporgattuk ezt a pénzt össze. Lemondtam a fizetésemből 10ezer forintokról, csak azért, hogy legyen nyugdíjam, mert a szar állami vagy összeomlik, vagy hideg vízre sem lesz elég. Tudtam volna ezzel a pénzzel mit kezdeni én is akkor, de gondoltam előrelátó leszek és elteszem akkorra, ha már szenilis vén marha leszek, ne kelljen koldulnom legalább. Erre jön egy kormány, aki a komoly nyugdíjreform helyett az én és a többi ember vénségére félretett pénzével akarja megoldani a szar nyugdíjrendszer gondjait.
Felháborító.
És az a baj, hogy mit tud az ember csinálni? Ül és végignézi, ahogy ezek a senkiházi népszerűséghajhász léhűtők lenyúlják a biztos öregkori megélhetését.

Ezzel az a baj, mármint leszámítva a személyes aspektusát - mármint azt, hogy ez személy szerint engem sért, tesz tönkre (persze majd csak jó 30-40 év múlva) - hogy ennek komoly gazdasági következményei is lesznek. Mert vajon a komoly tőkével gazdálkodó nagy magánnyugdíjbiztosítók, bankok meddig nézik azt ölbe tett kézzel, hogy egy önkényesen rendelkező kormány tönkretegye őket? Elvegye a maradék profitjukat is a bankadó után? (Félreértés ne essék nem a bankokat, biztosítókat védem, sajnálom). Valószínűleg nem sokáig már. És vajon mit fognak tenni? Valószínűleg egyszerűen kivonulnak az országból magukkal rántva a működő tőke jó részét, káoszt, pénzügyi instabilitást, nemzetközi pénzügyi bizalomvesztést hagyva maguk után.
Ezt persze megint mi (én) szívom meg, mert ezáltal a lakáshitel törlesztőrészletem az egekbe ugrik, az árak elszabadulnak, a bérek meg a Mariana-árok mélységébe zuhannak.

Csudijó!

Komolyan mit lehet tenni? Kivonulni? Felvonulni? Mire jó ez? Sajnos semmire. Tétlenül nézni, hogy elviszik a nyugdíjamat és majd szívhatok öreg koromban? Persze nem csak én hanem rajtam kívül még sok százezer ember is.

Még így a végére visszatérve az indítóidézethez: "Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése."
Tehát kormányzati politika címén mostantól az erőszak, az ököljog és a kalózuralom lesz a meghatározó, mint demokratikus állami berendezkedés. Hip-hip...

PS.: Ez történt tegnap este, még nem az egész pénzt nyúlták le csak:

"Elfogadták a magán-nyugdíjpénztári befizetésekről szóló javaslatot is

Az Országgyűlés szavazott a magán-nyugdíjjárulékok átirányításáról.

Az október 16-án beterjesztett módosítás értelmében a kormány 14 hónapra felfüggeszti a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket, a pénzt - havonta 30 milliárd forintot - a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utalja. A kormány célja, hogy "úgy érje el a 3,8 százalékos hiánycélt, hogy a lakosság életszínvonalát a meghozott intézkedések ne csökkentsék" - olvasható a törvényjavaslat indoklásában.

A parlament ezzel 14 hónap alatt több, mint 400 milliárd forintot vesz ki a járulékfizetők zsebéből, a kártalanításukról azonban még nem döntött." 

Forrás: Index.hu

kultúrált körülmények

A munkahelyemen a múlt héten új dohányzóhelyeket jelöltek ki. A papíroson, mely ezt a tudtunkra adta volt egy jól sikerült kis mondat: "az illetékes osztály gondoskodik ezen helyek kultúrált kialakításáról."
Ez miért jó mondat? Azért mert ezen helyek egyike például egy sötét, szűk, zárt lépcsőház. Ezt vajon hogyan lehet "kultúráltan" kialakítani?

Az egésszel alapvetően az a bajom, ami szinte mindent elront manapság az a ló túloldalára való átesés. Ez a helyzet a dohányzással is. Affelé haladunk, hogy ezeket az embereket (köztük engem is) be kell zárni egy szögesdróttal körülkerített táborba, hogy pusztuljon ott az egész BÜDÖS banda. Hogy miért is érzem így? Nos azért mert egyre hülyébb és hülyébb szabályokat hoznak a "nemdohányzók védelmében". Ne dohányozz aluljáróban például. Vagy az új dili ne dohányozz tömegközleledési eszköz megállójában?

Félreértés ne essék nem gondolom azt, hogy mindenhol lehessen bagózni. Nem. Ellenben azon is el kéne gondolkozni, hogy a dohányos is ember, neki vajon nincsenk jogai? Nem lehet egy réteget rossz szokása (szenvedélye) miatt kirekeszteni a társadalomból, ugyanúgy nem mint vallás, bőrszint, stb. alapján sem.

Nyilván kell határozott szabályokat hozni annak érdekében, hogy mások életét ne tegyék tönkre. Evidens, hogy kórházban, moziban, étteremben, stb. nem dohányzunk, azonban a kocsma sztm már határeset. Az aluljáró, buszmegálló pedig nettó hülyeség.

Visszautalva az elején leírtakra - a ló túloldalával - ez most egy ilyen világ úgy látszik, akár ha az egészséges étkezésről van szó, akár a dohányzásról. Ha egészségesen akarsz étkezni, akkor csak zsírtalan száraz pulyka, csirkemellet egyél, mert, A ZSÍR ÖL! Bár az agysejt és az idegrendszer is ebből épül fel, de öl. Úgy gondolom, hogy az emberi szervezet álltalában intelligensebb, mint maga az ember, hisz ha nem kéne neki zsír azt jelezné.
Szóval úgy gondolom, hogy a mértékletesség mindenben alapvetően nem hülyeség. Legyen akár a helyes táplálkozás, vagy a dohányzás tiltása.

Ennyi, ami erről a jól sikerült kis mondatról eszembe jutott, így vasárnap ebédutántájt.

október 23hoz (Ottlik segítségével)

"A mohácsi csata négyszázadik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán,
vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas
ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben,
szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül
ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk."

Ezt a remek idézetet Ottlik Géza: Iskola a határon című könyvében olvastam. Jó kis találó mondatok. Bár ez az idézet a mohácsi csatára vonatkozik, de ha belegondolunk elég jól végigvonul ez a "levert, vesztett csaták" ünneplése a történelmünkön. A sor szépen folytatható a nagy és vesztett forradalmainkkal, és a Szovjetunióval is (itt a kapocs 23-ához).
Ez csak azt mutatja, hogy talán mindíg van egy kis remény, hogy az éppen aktuális elnyomást, vagy bugyutaság uralmát túléljük, még ha "sokba is kerül". Majd jól megünnepeljük legfeljebb azt is úgy 20-30-50 év múlva.

Konorás lányok

Ma délután Anya kitalálta, hogy Micikóval csináljanak koronát (ez a korona a "helyi argóban"). Onnan jött az ötlet, hogy múlt vasárnap a kisasszony kapott egy papírkoronát valami boltban és azóta megállás nélkül abban flangál, csakhogy ez a sok használatban kissé megkopott. Remek alkalom egy kis rajzolásra.
Az eredmény alant (illetőleg fent) látható.

(Bocs az utóbbi mondat kacifántosságáért, de nem tudtam, hogy a blogger for android kliens a megosztott képet hova is fogja tenni.)

Egyébként a képen Anya és lánya éppen Nandut hallgat konorában.

Published with Blogger-droid v1.6.3

hogy mit is....

Szóval gondolkodtam, meg agyaltam, hogy mitis, miről is kéne ide írni.

Mindenféléről, állatról, bogárról, emberről, meg miazmásról. A többi majd jön magától.

Ma október 23.-a van, szóval állami ünnep. A szokásos állami ünnepek szerte a városban. Ami sztm a kutyát sem érdekli (legalábbis engem nem és barátaim, ismerőseim közül sem senkit), és mégis látok embereket "röhögényben"(kacagányban) vonulni be a városba és átszellemült arcal hallgatják az állami rizsát.
Bár ha a klasszikus római elvben gondolkodunk (mármint "kenyeret és cirkuszt a népnek) akkor talán érthető ez a "szent lelkesülés".

Más. Ma egész nap takarítás, rendrakás volt itthon. Egy paradokszon: tavaszi nagytakarítás ősszel. Mondhatnám, hogy vicces, de a reggel óta tartó nyüzsgés ablakmosás, felmosás, porszívózás nem annyira vicces, mint inkább fárasztó. Bár most, hogy lassan vége, jó látni (őszintén bevallva) a tiszta ablakot kimosott függönyt és a viszonylagos rendet (legalábbis addig, amíg micikó fel nem kelt és kihozta az összes lomját jáccani).

Jaja, visszatérve a miértre. Azon agyaltam, hogy kéne írni. De naplóíráshoz (mármimt a klasszikus papír, toll rendszerűhöz) lusta vagyok, meg időm se van naon. Bár ez inkább kortünet, hogy netre, géppel írja le az ember a gondolatait és nem kézzel papírra. Szóval gondoltam leírom azt hogy mi is jár a fejemben (mármint a huzaton kívül). Majd kiderül, ami kiborul.

na e zazelső avagy a puding próbája a tesztbekegyzés

Szóval ez a zelső blogbejegyzésem lenne. Ez több szempontból is kísérlet. Egyrészt, hogy csináljak egy ilyen zizét, másrészt, hogy telefonról tudom-e írni. A telefonról írás azér' kérdés, mert lusta vagyok elővenni a gépemet, a másik gépen meg a "zasszony" blogol folyton, ahoz nem férek hozzá.